A magyar futball hazugságai

A tavaly még a sorozat csoportkörében szereplő Videoton a hazai pályán megszerzett 2-1-es előnyét elherdálva az EL selejtezőjének első fordulójában búcsúzott. A meccs hajráját emberhátrányban töltő Mladost Podgorica egy 92. percben szerzett tizenegyesgóllal győzött (1-0), így idegenben szerzett több góljának köszönhetően továbbjutott. „Kurva gyenge“ - ezt kiabálták a Videoton szurkolói a montenegrói Podgoricában, sajátjaikat az öklükkel fenyegetve, az ellenfél játékosait megtapsolva, Paulo Sousát éltetve. Nem lettünk volna a helyükben, a Videoton teljesítményére egyszerűen nincs mentség. De valamire ez a meccs is jó volt. Kilencven percben bebizonyosodott, hogy a magyar futball 2013-ban úgy ahogy van: hazugság. Lássuk csak! 1. hazugság: Kevés a focista Évek óta hallgatjuk a magyar edzők sirámait. Legutóbb Mezey György panaszkodta tele a sajtót azzal, hogy Magyarországon kevés az igazolt futballista, több kell, különben mindenki lehagy bennünket. Nos, Magyarországon az igazolt futballisták száma a FIFA adatai szerint 127 ezer - Montenegró teljes lakossága nagyjából 650 ezer, beleértve a nőket, az aggastyánokat, a csecsemőket és azokat a férfi akat is, akiket undor fog el a labdarúgás szó hallatán (Magyarországon belőlük egyre több akad, okkal). A számok szerint mennyire is kellett volna nyernie a Videotonnak? 2. hazugság: Nagy pénz, nagy foci Azt is tudjuk a magyar foci nagyokosaitól, hogy klubszinten komoly futballcsapatot csak komoly tőke befektetésével lehet működtetni. Márpedig ennél a párharcnál a Videoton volt a toronymagas favorit. Ne politizáljunk, hagyjuk azokat az apróságokat, hogy a székesfehérvári klubnál hány állami cég hagyja ott a pénzét (végső soron a magyar állampolgárok adóforintjait). A Videotonnál egy magyar melós számára arcpirítóan sok pénzt keresnek azok a futballisták, akik csütörtökön leszerepeltek. Mindenük megvan, profi edzői stáb, orvosi ellátás, színvonalas felszerelések. Akadémia. Ehhez képest a mi nagy Vidinket kiverte egy csóró balkáni klub. A Mladost Podgorica tavaly hatodik lett a montenegrói bajnokságban, és csak azért indulhatott az El-ben, mert az előtte állóknak az UEFA nem adta meg az induláshoz szükséges engedélyt. A hatodik hely egyébként relatív: a Mladost mindössze három ponttal előzte meg a kiesőket, s ha az utolsó fordulóban kikap a Mogrentől, maga is búcsúzott volna a montenegrói élvonaltól. A csapatnak mindössze négy idegenlégiósa van, s a játékosok közül csak kettő múlt el harmincéves - lévén a Mladost a nagyobbik fővárosi klub, a Buducnost fiókcsapata. Jellemző, hogy a stadionban a Videoton elleni mérkőzésen nagyjából ötszáz ember lézengett. De mire is lennének szurkolók? A Mladost a jugoszláv érában a másod- és harmadosztály között ingázott, komolyabb eredményt soha nem ért el, ez volt az első nemzetközi kupapárharca. A montenegrói klubfutballerejéről mindent elmond, hogy a bajnokságban harmadik helyen zárt (és a Mladostot 14 ponttal megelőző!) Celik Niksicet a Honvéd a kispesti visszavágón 9-0-ra (!) legyőzte, így összesítésben 13-1-gyel búcsúztatta az El-től. 3. hazugság: Az idegenlégiós-kérdés Beszélhetünk az idegenlégiósokról is. Sokan most azzal érvelnek, hogy a Videotontól el kéne zavarni mindegyiket (mondjuk, José Gomes edzőt tényleg nem ártana). De ez fals érvelés, az idegenlégiósokkal ugyanaz a probléma, mint a magyarokkal: ha rossz futballisták, el kell őket küldeni. Egyébként: a Videotonban és a Honvédban is négy-négy magyar játékos lépett pályára kezdőként a montenegróiak elleni El-párharcok visszavágóin. Vagyis a számok önmagukban semmit sem mutatnak meg. De fordítsuk csak meg az idegenlégióskérdést! Az AS Roma éppen a Videoton mérkőzésének napján fizetett 5 millió eurót a Dinamo Zagrebnek a 17 éves Tin Jedvajért. (Összehasonlításképpen: Dzsudzsákért 2,5 milliót adott 2007ben a PSV Eindhoven a Debrecennek.) Miért van az, hogy az európai bajnokságok tele vannak a Balkánról érkezett futballistákkal, szerbekkel, horvátokkal, bosnyákokkal, montenegróiakkal, koszovói albánokkal? Sikeres futballistákról beszélünk, akiket a nyugati sztárklubok szurkolói imádnak. Mi, magyarok hány hozzájuk hasonló játékost tudunk felmutatni? Hány olyat, aki megfelelt a profi követelményeknek és nem kullogott haza (vagy az orosz sztyeppére)? Az idegenlégióskérdés kapcsán beszélhetünk erről is: nekünk - néhány kivételtől eltekintve - miért nincsenek ünnepelt légiósaink külföldön? Nincs ez összefüggésben azzal a mentalitással, amit a Mladost játékosai képviseltek a fehérváriak ellen? 4. hazugság: Javuló színvonal Láttuk a magyar futball kirakatcsapatát - miről beszélünk? Hétről hétre látjuk a magyar első osztály mérkőzéseit - miről beszélünk? Zöld a fű, kerek a labda, márkás a szerelés - ez a hasonlóság a futball nyugat-európai verziójával. Nem, nem az angol vagy az olasz bajnoksághoz viszonyítunk, nem is a hollandhoz, hanem mondjuk a svájcihoz. Csányi Sándor MLSZ-elnök néhány éven belül stabil El-csoportkörös szereplőket vár a magyar futballtól. Ez jelen pillanatban ámításnak tűnik. 5. hazugság: A magyar futballsajtó hozsannái Döbbenetes, hogy a Nemzeti Sport „visszafogott teljesítményről“ írt a Videoton játéka kapcsán. Normális országokban a nevén nevezik a dolgokat. A Videoton teljesítménye nem visszafogott volt, hanem szégyenteljes. Persze, mit várunk attól a sajtótól, amely a magyar focit behálózó bundabotrányról következetesen hallgat, ellenben sztárinterjúkat készít azokkal a focistákkal, akik két egyeneset tudnak rúgni a labdába? Törleszkedés, fényezés, mellébeszélés, internetes blöff címek gyártása - ez megy. Ami az újságírás lényege (például a kritikai-elemző megközelítés érvényesítése), az hiánycikk. A magyar futballból a futball mellett éppen ez az őszinte beszéd a legfőbb hiánycikk - pedig mindkettőre volna igény.