A lány és a farkasok

Aztán eszembe jutott az Anna és a farkasok című spanyol film, amely tele van szimbólummal. A főszereplő Anna és a beteg társadalmat jelképező három ferde hajlamú fivér, akik mindhárman – ki-ki a maga perverz módján – megalázzák, áldozattá teszik, végül megölik a lányt. Hedvig ügye is öl. Kiöli az emberekből a meggyőződést, hogy érvényesíthetik a jogaikat. És ez nemcsak azokra vonatkozik, akik biztosak benne, hogy Hedviget tényleg megverték, hogy a támadás után készült véres, feldagadt arcot mutató kép nem az ő saját kezűleg, fotoshoppal összefabrikált műve, amit puszta szórakozásból készített, hogy a hatalmat provokálja. Paradox módon azoknak a jogérvényesítésbe vetett hitét is aláássa, akik szerint Hedvig igenis hazudott, mert ők meg azt nem bírják felfogni, hogy miért tart ennyi ideig elítélni ezt a hazug lányt.  Ugyanakkor Hedvig számomra azt is jelképezi, hogy a szlovák társadalom inkább nagyobb, mint kisebb része különbséget tesz kisebbség és kisebbség között, s nem minden kisebbséget tart egyformán védendőnek. Gondolok arra, hogy az összes erre irányuló felmérés szerint (beleértve az iskoláskorú gyerekek körében készülteket is) a szlovákok először a romákat, másodszor a magyarokat tartják a legantipatikusabb kisebbségnek.  Valójában viszont nincs első és második hely, gyakorlatilag mindkettő egyformán nem szimpatikus, csak a romák is másért és a magyarok is másért. És Hedvig ügye sokak számára a magyarok ügyének jelképe – részben tényleg az, de csak részben –, ezért elvből elfogadhatatlan számukra, hogy igaza legyen. S talán ezért van az is, hogy különböző közéleti személyek (tisztelet a kivételnek, mert azért ilyen is akad), akik egyebek mellett a legutóbbi referendum kapcsán is tüzes szószólói más kisebbségek védelmének, nemhogy nem tartják fontosnak Hedviget védelmezni, hanem közülük többen még nyolc év után is azt hangoztatják, hogy a pasija verte meg, ő meg szégyenből kitalálta ezt a mesét. Mi több, az elmúlt hetekben olyannyira jogvédő szlovák média, kulturális személyiségek, egyházi figurák, laikus hangadók és más kisebbségek sem sietnek tömegesen és vehemensen Hedvig és/vagy a magyarok védelmére. Holott ez esetben nem hipotetikus, hanem valós jogsértésről van szó. Ja, persze. Szerintünk.  Pedig ha igaz az, hogy a népszavazáson való alacsony részvétel az LGBT kisebbségi jogok védelmével való azonosulást jelenti, akkor az is igaz, hogy a dél-szlovákiai magyarok még inkább védték ezeket a jogokat, hiszen az ország más régióihoz képest közülünk kevesebben mentek el szavazni.