A korrupció ára

Megint rajtakaptak egy polgármestert, aki gyaníthatóan a rábízott közpénzzel közvetlenül, közvetve pedig a hatalmával üzérkedett. Jozef Pohančeník, Čadca polgármestere állítólag azért kért és kapott másfél millió koronát egy építkezési vállalkozótól, hogy annak cége gyorsan inkasszálhasson harmincmilliót, amellyel az önkormányzat lógott neki. Az építkezési vállalkozó a rendőrséggel együttműködve húzta csőbe Pohančeníkot. Aki vagy egy első ízben próbálkozó kétbalkezes és telhetetlen fószer, vagy pedig egy gátlástalan helyi kiskirály, aki folyamatosan gründolta magánvagyonát az efféle piszkos pénzekből. Utóbbi esetben olyannyira fejébe szállhatott a dicsőség, esetleg úgy meg lehetett szorulva, hogy már óvatos sem volt, a látszatra sem ügyelt. Pedig csak újságot kellett volna olvasnia itt-ott, hiszen a sajtó mind többször számol be arról, hogy a pár éve törvényesített agent provocateur intézményének köszönhetően kerülnek hűvösre az óvatlan közszereplők. Lásd a függetlenként megválasztott nagymegyeri polgármesternek, Samuel Lojkovičnak ugyancsak egy építkezési vállalkozóval megtörtént hasonló afférját. Ennek az ügynek egyébként napokon belül pont kerülhet a végére, hiszen lefülelése óta vizsgálati fogságban lévő Lojkovičnak e hónapban kell majd a Speciális Bíróság tanácsa elé állnia, megmagyarázandó a megmagyarázhatatlant. Mármint, hogy miért kér valaki kenőpénzt egy érvényben lévő telekeladási szerződés megtartásáért, stb. Ugyanilyen megmagyarázhatatlan Pohančeník tette is, hogy sápot akart egy annak rendje-módja szerint elvégzett és hivatalosan átvett munka honoráriumából. Ennek ellenére felesleges azon szörnyülködni, hogy milyen mocskos a világ. Annál is kevésbé, mert az ilyesminek már nagyon-nagyon régen nincsen hírértéke...! Nagymegyeren például mindössze tizenhárom százaléknyi választópolgár vett részt a minap azon a népszavazáson, amelynek tárgya a kóterben veszteglő polgármester leváltása volt. Az ignoránsok többsége persze vélhetően azért nem akart „ítélkezni”, mert épp ők azok, akiknek köszönhetően majd egy évtizede első ember lehet Lojkovič Nagymegyeren. Ilyen alapon tehát elsősorban önmagukkal kerültek volna szembe... Ráadásul a korrupciót vajmi kevesen tekintik e tájakon komoly bűncselekménynek. Elsősorban azért, mert épp maguk az érintettek, vagyis a korrupciót nap mint nap elszenvedő és gyakorló emberek akadályozzák leginkább annak felszámolását! Ez a korrupció ára, amit mindenki megfizet! Az ilyen szemlélettel azonban még igen-igen sokáig csakis a jóistenhez mehetnek panaszra az emberek. Vagy elszegődnek agent provocateurnek, mint a tárgyalt esetek beavatott szerepői... A legintelligensebb megoldás azonban mindenképpen az lenne, ha valamennyi vonatkozó választási procedúrát kellő információk birtokában és a legkevésbé sem érzelmi alapon abszolválnának a lehetséges választók. ĺgy nagyságrenddel több esély lenne arra, hogy a legkülönfélébb közéleti posztokra ne kerülhessenek szélhámosok, haszonleső senkik vagy minden hájjal megkent potenciális bűnözők. És nem ám csak Nagymegyeren meg Čadcában!