A kocka el van vetve!

A minap egy pejoratívnak, sőt populistának minősíthető konklúziót róttak fel nekem, amely az előrehozott választások időpontjának kihirdetését követő kampányidőszakot minősítette e helyütt. Imigyen szólt inkriminált konklúzióm: ...„most már még gátlástalanabbul folyik majd a politikusi magakelletés, a vad kampányolás, a pártok önérdekű helyezkedése.” Nos, valóban igaza volt a kritikusnak. Hiszen valamennyi normális politikus és párt legtermészetesebb gesztusa, hogy kampányt folytat, önérdekűen helyezkedik. Olyan szükségszerű ez, mint az ember számára a levegővétel.

Ha ugyanis egy politikus, párt nem folytat kampányt, nem helyezkedik kellőképpen, úgy eltűnik a köztudatból, mintha ott sem lett volna. Egyáltalán nem ördögtől való magatartás az sem, ha egy párt hatalmi pozíciókra tör, sőt. Oda azonban csak kellő választói támogatottság birtokában juthat, közvetve érvényesítendő a saját, közvetve pedig választói érdekeit. Nincsen hát semmi baj a kampányolással, amely mától immár hivatalosan is megkezdődhet.

A szimbolikus startpisztolyt Bugár Béla, a parlament elnöki jogkörökkel felruházott alelnöke süti (sütötte) el, az előrehozott választások kihirdetésével. Ami önmagában is kiváló kampányhúzás, mind az ő politikusi kreditje, mind pedig a Magyar Koalíció Pártja szempontjából. No és persze, az ellenlábasok tekintetében is.

Nem véletlenül szellentett bele a nulláslisztbe épp emiatt Ján Slota, a hozzá méltó „csehószellemben”. Amennyiben amiatt hőbörgött a nyilvánosság előtt, hogy a szlovák nemzet fejére nőnek itten a kisebbségi magyarok... Robert Fico sem volt rest, hiszen ő még Pavol Hrušovský lemondását követően találta fontosnak kijelenteni, hogy pártja, a Smer képviselői soha nem szavazzák meg helyette Bugárt parlamenti elnöknek... Lám, semmi sem tökéletes, néha még Fico sem. Következetesnek sem mondható viszont, hiszen parlamenti elnök ugyan tényleg nem lett Bugárból, elnöki jogkörökkel felruházott közjogi méltóságként azonban ő lett itt élet és halál ura, többek között Ficóék asszisztálásával. Annyiban, hogy most már ő vezényli le a parlamenti választásokat, ő hívja majd össze az új összetételű parlamentet, s az ő kezébe teszi majd le az esküt az új parlamenti elnök is. Fico tehát nem tökéletes, nem következetes, tehát buta. Legalábbis egy olyan hebrencs, aki először sóderol, csak aztán gondolkodik. Már, ha...!

Őszintén szólva, nem valami nagy kilátás ez arra nézvést, hogy egy ilyenből is lehet itt kormányfő... Annál kevésbé, mert a jelek szerint, ha az MKP politikusai hozzák magukat, komoly beleszólásuk lehet a majdani kormányalakításba. Több mint udvariatlanság tehát Bugárral kötekednie Ficónak. Akkor is, ha csupán nacionalista híveinek üzen ezáltal. Gyermeteg, következetlen magatartás a részéről az is, hogy Bugárra, úgymond, annak Orbán Viktor iránti szimpátiái miatt neheztel. Mintha Fico nem ugyanazon a gyékényen árulna, mint a magyarországi ellenzéki vezér saját kampányában...! Tessék csak megvizsgálni a két hatalomra törő mogul beszédeit! De hát folyik a politikusi magakelletés, a pártok önérdekű helyezkedése. Hogy mindez mennyire jó irányultságú és effektív-e, az mindenképpen eldől majd június 17-én.