A két becsületes

Megdöbbentő kor- és kórképet vázolt fel minap a Sme főszerkesztője, aki tények sokaságával igazolta azt, hogy Mikuláš Dzurinda egyre inkább olyan módszereket alkalmaz, amelyeket Husák és Mečiar honosított meg a néhai Csehszlovákiában, illetve az egyik utódállamban. A kormányfő-pártelnök is úgy akarja körbebástyázni a hatalmát – fejtegeti Martin M. Šimečka –, hogy azokat, akik bírálni merészelik, valamiféle ellenségnek bélyegzi. Dzurinda rejtélyes csoportról gagyogott, amely állítólag pártja, az SDKÚ, továbbá Szlovákia, s természetesen az ő személyének lejáratására törekszik. Ragyogott is minap, amikor bejelentette, hogy a legfőbb ügyész szerint sem követett el törvénysértést azzal, hogy a SIS titkos jelentését tanulmányozta, amelyet viszont az államfő megkésve és csak nyomatékos kérésre kapott meg. S amelyben a szlovák napilap megbízható értesülése szerint rögzítik, hogy ki zsidó. Mi pedig tegyük hozzá: megalapozott a gyanú, miszerint feltüntetik azt is, ki magyar. Dzurinda kikelt a szerinte rágalmakat terjesztő lapok és újságírók ellen, s pereket helyezett kilátásba. Erre a jó hírnevét védő állampolgárként joga van. Kíváncsian várjuk, megteszi-e, mert akkor talán kiderül: valójában ki hazudik. Vagy netán döbbenten tapasztaljuk majd, hogy újra csak összenő, ami összetartozik: ahogy a sajtószabadsággal élő Domino fórum főszerkesztőjét Cuperék siserehada kívánja megleckéztetni, úgy szeretné pellengérre állítani Dzurinda is azt az újságírót, aki nevén nevezte súlyos politikai hibáit. A sors iróniája, hogy éppen Dzurinda szolgáltatott újabb érvet a publicistának, hiszen nyilvánvalóan az ő nyomására váltották le hivatalosan is a párt alelnöki posztjáról Ivan Šimkót. Akinek egyetlen vétke tudvalévően az, hogy amikor Ján Mojžiš menesztéséről kellett szavazni a kormányban, akkor a lelkiismeretére hallgatott, nem pedig az elnök és a pártvezetőség parancsára. Šimko most ugyanarra célzott, ami miatt szerintem az egyik legnagyobb szlovákiai belpolitikai botrány kirobbant, s amit a Nemzetbiztonsági Hivatal menesztett elnöke is pedzegetett: vagyis valami nagyon bűzlik az SDKÚ háza táján. Nyilván Šimko is szagot fogott, s kimondta: hiába volt alelnök, semmit sem tudott a párt pénzügyleteiről. Akik most fanyalogva mondják, késő bánat, hiszen Šimko sokáig Dzurinda fegyverhordozója volt, s esetleg cinkosa lehetett, azoknak érdemes azt a változatot is mérlegelniük, hogy Šimko éppen a Mojžiš-ügy kapcsán döbbenhetett rá, milyen masinéria kiszolgálójává akarják zülleszteni. S volt civil kurázsija levonni a következtetéseket. Évezredes tény, hogy a hatalom és a pénz számos politikus gerincét, jellemét megroppantja. Ez ismétlődik most is. Vigaszunk leginkább az, hogy akadt két becsületes közéleti személyiség, aki köntörfalazás nélkül odavágta: meztelen a kiskirály. S aki okul ebből, az a következő választáson alaposan meggondolja, kit tisztel meg voksával.