A holland „nem” uniós sajtóvisszhangja

A francia Le Figaro úgy véli, „igen nagy a kísértés az egész ügy leállítására”, és „Barroso EU-bizottsági elnöknél tekintélyesebb erőre van szükség Európában, hogy olyan irányvonalat mutasson, amelyhez mindenkinek tartani kell magát. Ellenkező esetben a Franciaországban született válság, amely most elérte Hollandiát, olajfoltként terjedhet, és még súlyosabb következményei lesznek”.

A holland „nem” a folytatása annak a katasztrófafilmnek, amelynek a francia „non” csak az első epizódja volt – vélekedett a baloldali Libération. Ugyanakkor elismeri, hogy az európai alkotmány ugyanúgy bűnbakként szolgált a hollandoknak, mint a franciáknak a különböző, egymásnak is ellentmondó haragokkal szemben, amelyeket az elitrétegek, a drága megélhetés, a külföldiek és a munkanélküliség váltottak ki.

A holland De Telegraaf úgy ítélte meg, hogy az eredmény pofon az alkotmány támogatásáért küzdő kormánynak és parlamenti képviselőknek. A lap kommentárja szerint a rossz információközlés volt a fő oka a nem győzelmének, a lakosság jó része még a szavazás napján sem tudta pontosan, mit utasít el. A föderális Európa lekerült a napirendről – vélte a baloldali liberális Volkskrant, hozzátéve, hogy éppen az unióban eddig közösségi mintaállamnak számító Hollandiában tört ki lázadás az integráció mélyítésével szemben. Az uniós együttműködésnek mindazonáltal az alkotmánytól függetlenül is széles alapja van, így az EU nem szűnik meg működni. A középjobb Trouw szerint az elutasítást az okozta, hogy a hollandok nyomást éreztek megszokott biztonságukra, és a politikusok nem tudtak reményt kelteni az európai perspektíva hangsúlyozásával. A választók behúzták a vészféket, és ennek súlyos következményei lehetnek az unió fejlődésére.

Az olasz lapok már gyakorlatilag temetik az új európai alkotmány a holland „nem” után, ami a csütörtöki kommentárok szerint újabb arculütését jelentette az egyesült Európának a francia után. A torinói La Stampa kommentárjában arra szólít fel, hogy az uniónak el kellene kerülni a pánikot és a retorikát is. Jó lenne megérteni, hogy mi is az oka az egységtörekvések gyengülésének a 25-ök Európájában, hiszen két alapító ország lakossága vetette most el az új alkotmányt, még ha egészen más okok és megfontolások miatt is. Mindamellett nem szabad az új uniós alkotmány idealizálásának hibájába esni: mindössze egy tervezetről van szó, amelyet előresietve és nem megfelelően minősítettek alkotmánynak, s amelyet a kormányok terjesztettek elő, így sorsa, mint minden tervezeté a demokráciában, a választópolgárok akaratától függ – fogalmazott a lap.

A La Repubblica szerint a népszavazásokon a politikai elképzeléseket és szenvedélyeket nélkülöző, közönyös-bürokratikus Európa-pártiság szenvedett vereséget. A francia és a holland „nem” egyértelműen a populista törekvéseket is erősíti.

A Financial Times Deutschland kommentárjában azt írta, még nagyobb lett az intézményi válság, amelybe a franciák rántották az uniót. Azzal, hogy már a második alapító tag utasította el, az alkotmány már csak egy halom papír, amelynek újrahasznosítása sok időt és fáradságot emészt majd fel. Még fontosabb azonban Európa szempontjából, hogy a hollandok vétójukkal a közösség alapjait rendítették meg, azt a meggyőződést, hogy közösen jobb, mint egyedül. Hollandiában valóban Európáról volt szó. Sok holland amiatt aggódik, hogy országa az EU terjeszkedése következtében veszít súlyából, tartománnyá degradálódik le. A holland multikulti illúziók szertefoszlása azt eredményezi, hogy megkérdőjeleződik a nyitottság a külvilágra. Ki gondolta volna Brüsszelben, hogy egy populista azzal a felszólításával, hogy „Hollandia maradjon független”, egyszer majd helyeslésre talál a hagyományosan Európa-barát Hollandiában? Európa bajban van – írta a lap.