A héten kijutott a dicséretből Szlovákiának

Tanuljunk meg örülni a jó hírnek, úgyis ritkán van rá lehetőségünk. ĺgy kezdjük a World Times Társasággal, amelyről ugyan eddig nem nagyon hallottunk, most viszont feltett bennünket a világ tíz legokosabban fejlődő országát tartalmazó Nemzeti Gazdagság Indexére. A jó szociális környezetet nyilván sokan vitatják, a gazdasági fejlődés talán rendben van, abban pedig teljesen egyetértünk, hogy az információs társadalom fejlődése egyelőre kívánnivalót hagy maga után. A listát Szlovénia vezeti, így annak is örülhetünk, hogy egy lapra kerültünk ezzel a posztjugoszláv tigrissel. Eddig ugyanis legfeljebb azon rágódhattunk, vajon mit tudnak ők jobban, mint mi, hogy annyival jobban élnek. Illetve az is összeköt bennünket, hogy a többiekkel ellentétben kormányaink a csatlakozás utáni három évre eltolták az uniós integrált vidékfejlesztés alkalmazását. A Világbanktól is megérkezett az esedékes dicséret, sőt ezúttal a reformlistán a szintén nagyon igyekvő balti posztszovjet országokat leelőzve már egyértelműen az élen állunk. A Világbank figyelmeztetett az elkövetkező időszak buktatóira is, amelyekkel mi is tisztában vagyunk, csak éppen választási év közeledtével senkinek sem lesz könnyű a reform folytatása. Pedig ezért sokan irigyelnek bennünket. Magyarországon például – amelyet az unió éppen javában dorgál – egész komoly hullámokat vetnek a szlovák adóreform első éves tapasztalatai. Olyannyira, hogy a magyar miniszterelnök heti rádiós interjújában egészen meglepő demagóg érveket sorakoztatott fel annak indoklására, miért nem veszik át az itteni gyakorlatot.

Itthon a héten Miklós László körül izzott a levegő. A nagy ipari légszennyező cégek felettébb zokon vették, hogy 30 százalék helyett csak 15 százalékkal növelhetik a légszennyezést. Mivel Pavol Rusko imázsminiszterünk is gyorsan megfogta a kezüket, nézzük csak meg, miről is van szó. A nagy panaszkodást olyan cégektől halljuk, amelyek továbbra is iszonyatos mértékben szennyezik a környezetet, és a mostani hírek alapján ezt tovább szeretnék fokozni. Mielőtt elintéznénk az egészet azzal, hogy az acélra és a cementre szüksége van az országnak, vegyük észre, hogy termelésüknek csak töredéke marad itthon. Az olcsó munkaerővel, hazai hegyek legyalulásával és a levegőnk szennyezésével gyártott termékeket külföldön értékesítik és a képződő haszon is a külföldi tulajdonosok zsebébe vándorol. A rossz persze itthon marad. Ilyen helyzetben nem szidni kellene Miklós Lászlót, hanem dicsérni. Mert ugye, a kormány azt is mondhatná, hogy az ilyen káros cég működését visszaszorítja, nem pedig támogatja a terjeszkedésüket. De nem mondja, így az ilyeneknek egyre nagyobb a hangjuk, és ezen a héten kimutatták a foguk fehérét. De úgy kell a kormánynak, amely a makrogazdasági reformok mellett jócskán elhanyagolja a fenntartható vállalati fejlődés megalapozását. A hazai bérek szuperalacsonyságáról készült brit elemzés utózöngéjeként a héten is akadt olyan szerző, aki a sajtóban igyekezett figyelmeztetni arra, hogy az olcsó munkaerőn alapuló gazdaságfejlesztés csak pótmegoldásnak tekinthető. Okos vezető ez alatt gyorsan felépítené a hosszabb távon is működő rendszert, amely azonban képzésekre, tudásalapú társadalomra, kutatásra épül. Valljuk be, ezek nálunk még mindig idegen kifejezések.

Végezetül álljon itt egy csütörtöki jó hír. Brüsszelben jóváhagyták a Somorja és Galánta körüli nagy csatornázási programok támogatását. Ezzel az Európai Unió minden eddiginél nagyobb mértékben, másfél milliárd koronás támogatással köszön be Dél-Szlovákiába.