A házam a tőkém

Mára gyakorlatilag elszabadultak a lakásárak. A korábban sem olcsó ingatlanok ára az év elején óvatosan kúszott felfelé, majd az őszi parlamenti választások után valósággal vágtatni kezdett. Napjainkban ott tartunk, hogy a legvonzóbb városokban, döntően Pozsonyban és Kassán alig két hónap leforgása alatt 150-300 ezer koronával drágultak a lakások. Az is igaz, hogy a riasztóan magas munkanélküliséggel sújtott régiókban nem történt elmozdulás, sőt esetenként még estek is az árak. Vajon milyen okokra vezethető vissza az ingatlanpiacot pezsgésben tartó változás? A tényezőket sorjában véve elsőként említsük meg, Szlovákiában még a szerény tervekhez viszonyítva is kevés lakás épül, ami szűkíti a piacot és automatikusan felhajtja az árakat. Az első Dzurinda-kormány például 1998 és 2002 között összesen 56 ezer lakás felépítését vette tervbe, ennek éves lebontású ütemtervét kezdetben ugyan teljesítette, azonban tavaly már 3800-zal adtak át kevesebbet a vártnál, s az idei 18 ezerből október végéig csupán 9200-at fejeztek be. Az ország közelgő európai uniós csatlakozása szintén az alacsony árak ellen szól, hiszen mindannyian tudjuk, hogy Nyugaton az ingatlanok sokkal többe kerülnek, mint nálunk. További tényező, hogy a lakások, házak megvétele jó befektetési lehetőségnek számít. A tavasszal sorra összeomlott pénzügyi társaságok, na meg a csődbe jutott bankok elvették a polgárok kedvét a pénzintézetektől, ráadásul éppen napjainkban zuhannak látványosan a betétek után fizetett kamatok. Ez azt jelenti, hogy az értékmegőrzésnek egy másik formája felé fordulnak, s ezt sokan az ingatlanbefektetésekben vélik megtalálni. Ráadásul jelenleg egy demográfiailag népes korosztály próbál önállósulni, ami még inkább növeli a keresletet a házak, lakások iránt. Manapság ott tartunk, hogy a jó fekvésű városokban és azok vonzáskörzetében szinte csak azok kínálnak eladásra lakhelyet, természetesen azonnali fizetés fejében, akiknek sürgősen pénzre van szükségük. Összességében tehát elmondható: az én házam már nemcsak az én váram, hanem az én tőkém is.