A Gorilla üvöltése

Noha nincs szó különösebb újdonságról, sem a tartalmát, sem az időbeliségét tekintve. Az, hogy a Szlovák Köztársaság lényegét tekintve inkább korrupt, mint szlovák, egyáltalán nem titok. Persze, látszólag különdíjat érdemelne a tisztaságért; de kitüntetést érdemelnek önök is, ha gyorsan, fejből képesek megnevezni legalább három politikust, aki felett ítéletet mondtak korrupcióért, klientelizmusért vagy saját érdekeik hasonló, üzleti szellemű érvényesítéséért.

Az ügyirat időbeliségét tekintve a 2005–2006-os időszakról van szó, de ez a lényegen mit sem változtat. A megnevezett személyek közül egyesek tovább „működnek”, mások a feledés homályába merültek (az ún. jutalékokkal együtt), és mások léptek a helyükre. A korrupción alapuló rendszer – kis változásokkal, kis kiigazításokkal – máig működik, és évekig működni fog. Ilyen a Gorillák rendszere.

Természetesen az ügyiratban megnevezett személyek ma döglött bogarat játszanak – úgy tesznek, mintha ez az egész egyáltalán, de egyáltalán nem érintené őket. Mint mondják, a dokumentum nem hiteles, csak afféle öregasszonyos találgatás. Egy normális államban a vizsgálati szervek és a bíróságok alaposan megforgatnák őket, nem azt játszanák, hogy, úgymond, foglalkoznak az aktával. Ugyanis, ha négy vizsgálati csoport is feláll – három rendőrségi, egy ügyészi –, és a titkosszolgálat főnöke állítólag fel kívánja menteni a titkosszolgákat titoktartási kötelezettségük alól, az nézetem szerint leginkább arra utal, hogy a Gorillák üvöltése sem hallatszik az égig, hanem egyszercsak feledésbe merül.

Mint sok más ügy ennek előtte. Például az a több mint 7 millió korona készpénzben, amelyet egy garzonlakásban élő rokkantnyugdíjas kuporgatott össze, hogy aztán a HZDS-nek ajándékozza. Vagy az SDKÚ pénzügyi manőverei, amelyek miatt Mikuláš Dzurinda két évvel ezelőtt inkább háttérbe húzódott a választásokon. Vagy az a felvétel, amelyen egy Robert Ficóéra megszólalásig hasonlító hang emlegeti a saját maga által szerzett pénzeket és a párhuzamos pártkönyvelést.

Ahhoz, hogy a Gorilla más sorsra jusson, mint ahogy azt a bevett szokások diktálják, a nyilvánosság nyomására lenne szükség. Az pedig nincs meg. Más azonban nem kezdheti ki a politikusok, a pártok és a vállalkozói csoportok összefonódásán alapuló rendszert. Ugyanis, röviden: az van, hogy a politikusok bevették az államot, a pénzügyi csoportok meg a politikusokat. Bingó, csak nem nekünk.
Juraj Hrabko