A félelem hűtlen lovas

A kis nyugat-németországi Saarbrücken tartományban voltak legutóbb választások, és ezt az őszi országos választás egyik fontos előcsatározásának tartják. Az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy Merkel pártja helytáll-e, ment a tippelgetés, hogy a Schulz által átvett német szocialisták megelőzhetik-e. Nagyon nem. A választást magabiztos többséggel nyerte Angela Merkel pártja, mindenki nagy meglepődésére. Merkel egyáltalán nem esélytelen a szeptember 24-i Bundestag-választáson, ha addig ügyesen taktikázik, márpedig ebben van tapasztalata.

De Merkeléknek immár ugyanaz a tartós gondja, mint a holland konzervatív Keresztény Uniónak: alapvetően az idősek szavaznak rájuk. A fiatalok Nyugaton az alternatív baloldali irányba mennek, szemben a kelet-európai jobbra tolódási tapasztalattal. Spanyolországban a Podemos, Hollandiában a Zöld Bal arányosan több fiatal szavazót szólít meg, és növekvő pártokról van szó. Németországban pedig a radikális jobboldali AfD nem a legfiatalabbakat viszi.

A saarbrückeni választókat megkérdezték, hogy a pártjuk mennyiben beszél arról, amit a választó is akar: meglepő módon a két nagy párt kapta a legtöbb pozitív választ, míg a német radikális párt, a migrációellenes AfD szavazóinak csupán 13 százaléka értett egyet ezzel az állítással, 82 százalékuk nem. Még világosabb a helyzet a választói hűséggel. Merkel CDU-szavazói 77 százalékban meggyőződésből szavaztak, míg az AfD esetén csak 22 százalék állította ezt. Hasonlót láttunk a brexitről szóló szavazásnál is, a városi fiatalok uniópártiak, míg a vidéki idősebb generációk támogatták leginkább a kilépést. Ezek a szavazók azonban nem tették nagy párttá a brexitkampány főszereplőjét, a radikális UKIP-ot, és a brexitpárti kampányarc Farage is majdnem eltűnt a politika forgószínpadán.

A németeknél öt éve a Kalózpárt hódított, most kiestek a saarbrückeni tartományi gyűlésből. Ezeket a kis pártokat, amelyek az elégedetlenek szavazatait gyűjtik be, a választók nem tekintik olyan entitásnak, mint a stabil ideológiával rendelkező régi pártokat. Az identitáskereséskor a kisebb pártokat ejthetik a választóik, és meggyőzhetőek a megújulni képes stabil erőhöz való csatlakozásra. Természetesen az sem kizárt, hogy egy-egy kisebb párt stabillá teszi magát: ez történt a francia Nemzeti Fronttal, amely szinte biztosan a francia elnökválasztás második fordulójába jut. De többséget nem szerezhet a francia nemzetgyűlésben, erre nincs esélye.

A félelem tehát hűtlen lovas, akkor is, ha a választóról van szó. Csak azok a pártok játszanak vele, amelyek nem is gondolják komolyan a választó hosszútávú képviseletét, szolgálatát, hanem csak be akarnak jutni a törvényhozásba a destrukció hullámain, ahelyett, hogy konstruktív programokkal, valódi megoldási javaslatokkal állnának elő.