A dél-tiroli példa tanulságai

Ami Magyarországnak Trianon, az volt Ausztriának az 1919-es Saint Germain-i államszerződés, amely egyebek mellett az évszázadok óta Ausztriához tartozó Dél-Tirolt az anyaországtól Olaszországhoz csatolta. A két világháború között a német nyelvű lakosságot a fasiszta rezsim könyörtelenül elnyomta. Az 1946-os párizsi szerződés Dél-Tirolnak autonómiát ígért, és elismerte, hogy Ausztria védőállamként (Schutzmacht) óvja a német és latin nyelvű kisebbség jogait. Olaszország azonban nagyobb közigazgatási egységet hozott létre, a Dél-Tirol-Trentino régiót, ahol a német nyelvű lakosság kisebbségben maradt. Ezért fordult az osztrák kormány támogatásért az ENSZ közgyűléséhez, amely két határozatban is sürgette Ausztriát és Olaszországot, hogy tárgyaljanak egymással az ügyben. ĺgy született meg – hosszú és néha feszült légkörben folytatott tárgyalások után – 1969-ben az úgynevezett Dél-Tirol-csomag, amely konkrét rendelkezésekkel segítette a német ajkú lakosságot. E határozatok tényleges megvalósítására, az ígéretek beváltására Ausztria és Olaszország pontos menetrendet dolgozott ki, meghatározva benne a konfliktus hivatalos befejezésének dátumát is.

Az egyezmények lényege az volt, hogy a Dél-Tirol-Trentino régió keretében Dél-Tirol mint tartomány messzemenő politikai, gazdasági, oktatási és kulturális önrendelkezési jogokat kapott. A megvalósítás sokkal tovább tartott, mint amennyire annak idején számítottak: csak 23 év múltán, 1992-ben fogadta el a német ajkú lakosság elsöprő többségének képviselője, a dél-tiroli Néppárt és az osztrák parlament a „csomag“ végrehajtását. Tehát 46 évvel (!) a párizsi egyezmény után közölte azonos szövegű jegyzékben az olasz és az osztrák kormány az ENSZ főtitkárával, hogy a dél-tiroli konfliktus békésen véget ért (Ausztria továbbra is Dél-Tirol védőállama, s őrködik az autonómia megvalósítása felett). Ausztria 1995-ös uniós csatlakozása után végérvényesen, alapvetően változtatta meg a dél-tiroli kérdés jellegét és keretét, hiszen a schengeni határegyezménnyel és az euró bevezetésével egyszerűen feloldódott a valaha olyan hevesen vitatott országhatár.

Ma már az interneten megtalálható az Europaregion Tirol-Südtirol-Trentino részletes leírása, közös beruházásaik, kiállításaik, és közös EU-képviseletük is van Brüsszelben. 1991 óta rendszeresen sor kerül az osztrák Tirol, valamint az olasz Dél-Tirol és Trentino helyi képviselőinek együttes üléseire is. Az idegenforgalomtól a közlekedésig, a kommunikációtól a környezetvédelemig a három tartomány szorosan együttműködik. Egyébként a 460 ezres lakosságú Dél-Tirolban a középiskolai tanulók 76,7 százaléka német nyelvű, 19,1 százaléka olasz és 4,2 százaléka latin nyelvű középiskolákba jár.

ĺgy lett Südtirol (az olaszoknak Alto Adige) példakép az európai kisebbségi konfliktusok megoldására. Két tényező játszott még szerepet: Ausztria (s benne Észak-Tirol) közvetlen szomszédsága, továbbá az a tény, hogy a dél-tiroli Néppárt nem esett szét mérsékelt és radikális szárnyra, hanem a mindenkori bécsi kormányokkal egyetértésben építette ki a kapcsolatokat az anyaországgal, anélkül hogy a trentinói vagy a római olasz politikai vezetés a német ajkú kisebbség képviselőit területi revizionizmussal vádolta volna. Mértéktartás, bizalom és az európai integráció dinamikus fejlődése tette tehát lehetővé a kisebbségvédelmi normák maximális megvalósítását Dél-Tirolban.

Mit jelenthetnek a dél-tiroli tapasztalatok a magyar kisebbségek jövője szempontjából? Mindenekelőtt azt, hogy az anyaország kormánya, politikai színezetétől függetlenül, nagy felelősséggel és a kisebbségek demokratikusan választott képviselőivel való szoros együttműködés alapján építse kapcsolatait a szomszéd országok kormányaival. Konkrét lépésekkel és konstruktív javaslatokkal védelmezze a kisebbségek jogait, de kívülről ne avatkozzék be a kisebbségi szervezetek életébe, s főként tartózkodjék nacionalista vagy soviniszta jelszavaktól, akkor is, ha ezek otthon talán valamivel több szavazatot szereznének neki a választásokon. Nagyon fontos, hogy a magyar kisebbségek sorsa ne zavaró elemként jelenjen meg a nemzetközi porondon. Ehhez az kell, hogy tervezett lépéseiről a magyar diplomácia a jövőben időben informálja az EU illetékes választott vagy operatív szerveit és intézményeit. S talán a legfontosabb feltétel, hogy az anyaország kormányzó és ellenzéki pártjai a nemzet jövőjének sorskérdéseiben a színfalak mögött is próbáljanak egységes álláspontot kialakítani. Világnézeti vagy politikai ellentétektől függetlenül ez a szellem vezette Ausztriában a szövetségi és tartományi vezetőket a dél-tiroli kisebbség jogos követeléseinek sikeres megvalósításakor.

A szerző az Europäische Rundschau bécsi folyóirat főszerkesztője