A boldogító nem

Több mint fél évezrede, Mátyás halála óta sajnálkozunk, hogy oda az igazság. A sok csatavesztés, világháború, Trianon csak fokozta ezt az érzést, egészen múlt hét szerdáig. 515 évig tartott, amíg előkerült a neves király méltó utódja. Duray Miklósnak hívják. Igaz, nem járta be álruhában az országot. Nem születtek mondák híres tetteiről, bölcs mondásairól. Nem szerepel a neve a magyar, a szlovák, a cseh, a délszláv, sőt a horvát mondakörben sem. Könyvtára sincs. Elismerem. De az első lépést már megtette. Igazságot tett. Sikerült megakadályoznia, hogy néhány gazember rács mögé kerüljön. Ezt az alattomos tervet nyughatatlan kereszténydemokrata politikusok próbálták véghez vinni, nem először. Még szerencse, hogy a parlamentben vannak kommunisták, HZDS-esek, ex HZDS-esek és Duray Miklós, akik nemmel szavaztak a mečiari amnesztia eltörlésére. Büszkék lehetünk rá, mert mindössze két szavazaton múlott, hogy a parlament második olvasatba utalja az 1998-as államfői kegyelmet kétségbe vonó törvényjavaslatot. Köszönetet érdemel még az ANO-frakció fele, egy honatya a KDH-ból, kettő az SDKÚ-ból, valamint Bastrnák Tibor és Kvarda József, akik a szavazáson nem voltak jelen. (Ki oda se ballagott, még jutalmat is kapott?)

Hála nekik, továbbra sem kell attól tartanunk, hogy ítélet születik ifj. Michal Kováč elrablásának vagy az 1997-es NATO-csatlakozásról szóló népszavazás meghiúsításának ügyében. Micsoda pofátlanság lenne lecsukni a titkosszolgálat egykori komplett vezetését meg a volt belügyminisztert, talán még az exminiszterelnököt is, ha egyszer amnesztia van.

Duray Miklós azt mondja, erkölcsileg elítéli Vladimír Mečiart, amiért 1998-ban az elnöki jogköröket gyakorolva kegyelemben részesítette a már említett bűncselekmények elkövetőit. Jogilag azonban nem ért egyet azzal, hogy a parlament törvény által törölje az amnesztiát. Precedensgyanús – int óva az MKP ügyvezető alelnöke.

Nem vagyok jogász, ő sem az. Mégis megkockáztatom, hogy az igazság keresése többet ér a jogi purizmusnál. Ha pedig az érintettek (vádlottak?) úgy éreznék, a parlament megsértette jogaikat, nyugodt szívvel fordulhatnak az alkotmánybírósághoz. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy erre sohasem került volna sor. Az amnesztia eltörlését harmadik olvasatban 90 képviselőnek kellett volna megszavaznia, aminek az esélye a nullával egyenlő. Duray Miklós és a többiek szavazata csak arra lett volna jó, hogy a parlament egyáltalán foglalkozzon a kérdéssel. Jelét adva, hogy nem felejt. A Tisztelt Ház (alkotmányos) többsége azonban továbbra is más szemmel látja az igazságot.