A birodalom áldozatai

Egy olyan háborúról van szó, amelyet Ukrajna ellen Oroszország nemcsak finanszíroz, hanem szabályosan folytat, még ha nem is hagyományos hadsereggel, hanem afféle „önkéntesekkel”. Az oroszok segítsége nélkül Kelet-Ukrajna nem vált volna senki földjévé, amelyben ma politikai, jogi és katonai káosz uralkodik. Egy ilyen káosz nélkül pedig nem történhetett volna meg az, hogy egy katonai rakétával lelőnek egy civil gépet. Az ország, amely a káoszért felelős, erkölcsileg és politikailag felelős a tragédiáért is.

Napról napra több a bizonyíték, hogy a rakétát oroszbarát területről lőtték ki. Ha az oroszbarát oldal el is tudná tüntetni a nyomokat, nem fedhetik el a lényeges tényt, hogy a repülőgép lelövése közvetlen következménye volt Ukrajna destabilizálásának. Területi egységét megbontották a szakadárok, mögöttük a Kremllel.

Ha eddig néhány uniós ország (köztük Szlovákia) szemet is hunyt a történések felett, most, a repülőgép tragédiája új helyzetet teremtett. Az oroszbarát politikusok és üzletemberek tovább ismételgetik majd, hogy a legfontosabb a gazdasági növekedés, ezzel viszont csak el akarják fedni a világ elől azt az igazságot, hogy Oroszországnak sokkal nagyobb szüksége van az EU-ra, mint fordítva. Főleg ha egy terjeszkedő Oroszországról van szó, amely veszélyezteti a nemzetközi jogot, emellett pedig nemcsak szomszédját, hanem az EU állampolgárait is. A világ politikai képviselői a tragédia után felvetették, hogy Oroszországgal szemben a szankciók harmadik hullámát is be kellene vezetni. Ha a szankciók elérnék az orosz pénzügyi szektort, az orosz gazdaság fél éven belül összeomlana, véli Mihail Kaszjanov volt orosz kormányfő.

A Szovjetunió felbomlását annak idején a moszkvai vezető elit is a kommunizmus alóli felszabadulásnak nevezte. Egy olyan rendszer alól szabadultak fel, amelyre elsősorban a „szovjet” nemzetek fizettek rá, a Szovjetunió idejében ugyanis a börtönökben vagy 25 millióan haltak meg, további 10 millió a polgárháborúban és a 30-as évek éhínségeiben. Csakhogy Vlagyimir Putyin orosz elnök már 2006-ban azt mondta, hogy a Szovjetunió megszűnése a 20. század legnagyobb geopolitikai katasztrófája volt. Ezzel pedig világossá tette, hogy a birodalom az ő szemében többet ér, mint azoknak a tízmillióknak az élete, akiket a birodalom barbár módon a halálba küldött. Egy ilyen politikussal lehet ugyan üzletelni, de csakis rövid ideig, és csakis a saját kárunkra. Jól mondta Traian Basescu román államfő: „Minél később vetjük be azokat az eszközöket, amelyek lehűtik Putyin lelkesedését a szovjet birodalom felélesztésére, annál drágábban fogunk érte megfizetni.”

A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora