A béke ne legyen áldozat

Liberman külügyminiszter szerint a palesztinok vérfürdőt terveznek, egy tábornok azt mondta, háború is lehet, meg terrorizmus.

Abbász palesztin elnök azt akarja kérni, hogy a palesztin államot teljes jogú tagként – a 194. tagállamként – vegyék fel a világszervezetbe. A Közgyűlés, mivel a fejlődő országok túlnyomó többségben vannak, bármit megszavaz, amit Abbász előterjeszt. (Egy diplomata szerint elég, ha a szöveg Izrael-ellenes, még azt a kitételt is jóváhagynák benne, hogy a Föld lapos.) A jogilag nem kötelező szavazás eredményét az USA a BT-ben megvétózná, Washington szerint a palesztin államról kétoldalú, izraeli–palesztin tárgyalásokon kell megegyezni. Ezek a béketárgyalások egy éve megszakadtak. Ezért dolgozik a háttérben az USA azon – miután Abbászt eddig nem sikerült meggyőzni arról, hogy ne nyújtsa be javaslatát –, hogy még a holnapi szavazás előtt jelentsék be a hivatalos béketárgyalások felújítását, amelyek alapja Obama májusban ismertetett menetrendje lehetne. Hogy csavarjunk rajta egyet: az Obama-program Izraelnek nem tetszik.

Mivel úgy tűnik, hogy szavazás mindenképpen lesz, Abbászt most arról győzködik, ne teljes jogú tagságot kérjen, hanem találjanak valamilyen közbülső megoldást, amiről hatalmas politikai-szemantikai viták folynak. Az időeltolódás miatt valószínűleg csak szombat hajnalra leszünk okosabbak. Egy biztos: a szavazásnak egy nyertese és két nagy vesztese lehet.

A palesztinok mindenképpen nyernek, bármit terjeszt is elő Abbász, mert komoly nyomást gyakorolhatnak Izraelre azzal az érvvel, hogy az államok túlnyomó többsége kiállt az önálló Palesztina mellett.

Mindenképpen vesztes lesz az USA. Ha a BT-ben vétózni kényszerül, az Obama-kormányzat még a baráti arab országokat is magára haragítja, s nem hiszik el, hogy eddig őszintén lépett fel az arab tavasz támogatójaként. Ha nem vétózik, Izraellel és a zsidó állam befolyásos amerikai támogatóival kerül szembe.

Izrael a legnagyobb vesztes, a propagandaháborút már a szavazás előtt elvesztette, az elszigetelődése pedig lassan nyomasztóvá válik. Az arab tavasz miatt rendkívül ingatag a közel-keleti helyzet, a biztonsági kockázatok megnőttek. Két eddigi szövetségese elfordult tőle, az izraeli–egyiptomi és az izraeli–török viszonyban is a jégkorszak köszöntött be. Pár napja alig tudták kimenekíteni a kairói nagykövetségről az izraeli diplomatákat. Erdogan török kormányfő pedig szinte minden kapcsolatot megszakított Izraellel, s az a háborús retorika, amit a zsidó állammal szemben használ, a józan ész határait súrolja.

A szélsőséges palesztin és más arab szervezetek könnyen dönthetnek úgy, hogy fegyveresen is fokozzák a zsidó államra nehezedő nemzetközi nyomást. Az lenne a legrosszabb forgatókönyv, ha a békét is a pénteki szavazás vesztesei közé kellene sorolni.