A baloldal falova

Magas lóra huppant fel a magyarországi baloldal, amikor a kormányzati ciklus kétharmadában lelökte a nyeregből Medgyessy Pétert, és feltolta a helyébe Gyurcsány Ferencet. Azóta mintha minden olajozottan menne. A piárgépezet galoppból vágtába csapott, és a magyar polgár aranyérmes sikersztorinak láthatja Apró Piroska vejének lovaglását. De hát a csapat akkor jó, ha öszszehangoltan üget. Akkor nem látszik annyira, hogy a trójai faló mit rejt magában és hová gurigatják. A ló hasában egyébként ott lötyög annak a háromszázmilliárdos (?) külföldi adósságnak a ballasztja, amelyet a balliberális kormánynak két és fél év alatt sikerült összebrusztolnia, de ott kotyog például az a százötvenmilliárdos forgalmiadó-csomag is, melyet a pénzügyminiszter tavaly év végén visszatartott, s melynek ügyében már feljelentés is történt. Vélhetően eredménytelenül, hiszen „formai hibákat” mindig lehet találni. Hogy a szerencsétlen állampolgársági sztorit ne is említsük.

Hanem a falónak sok helyütt kilóg a lába. Például a nemrég lezajlott román–magyar miniszterelnöki találkozó végeztével a piárcsapat nagy dérrel-dúrral terelte be az MTV-be a két miniszterelnököt, sosem hallott bejelentéseket emlegetve. A csoda persze elmaradt, ha figyelmesen hallgattuk őket. A retorika kísértetiesen emlékeztetett a régi időkre, amikor a felek semmit sem értek el, még egy félmosoly sem került elő a tarsolyból, hiszen Ceausescu sosem titkolta magyargyűlöletét. Most már van mosoly, van udvarlás – és mellébeszélés. Nem az a baj, hogy végre van párbeszéd, sőt. Csak éppen a mellébeszélés nem azonos a párbeszéddel. Az RMDSZ elnöke (most már román miniszterelnök-helyettes is) ugyanis elárulta, hogy a két főprefektusi hely kemény vitájában pártjának engednie kellett, s kénytelen volt megelégednie egy főprefektusi poszttal. A román kormányfő előadásában ez úgy hangzott, hogy a magyarok megkaptak egy főprefektusi posztot. Ami majdnem ugyanazt jelenti, de homlokegyenest mást. A gyakran eldurrogtatott autonómia témájához meg semmi köze, bár a román miniszterelnök valamiféle decentralizációt emlegetett, igen óvatosan. Ám mielőtt Gyurcsány nagy fegyvertényének könyvelné el bárki is a találkozó familiáris hangvételét, nem árt tudni, hogy Romániának létérdeke a magyar kapocs az EU-csatlakozás előtt. Erről szól a mese, ami nem siker, csak tény.

S ha már az autonómia témájánál vagyunk, nem tudom ellenérzés nélkül kvittelni Gyurcsány kijelentését, hogy a határon túli magyarság számára egyedüli megoldás az autonómia. Köszönettel vesszük a jó tanácsot, nekünk is van némi sejtésünk ennek szükségéről. Csak éppen a megjegyzés időzítése hökkentett meg bennünket, amikor tudjuk, hogy Szlovákiában a helyhatósági választások előtt magyarellenes koalíciók rajzolódnak. Kibicnek semmi se drága, mondhatnánk. Az állampolgárság a kormány és a parlament kezében van, az autonómia ügyében legfeljebb üzengethet Gyurcsány. Ráadásul nem kerül semmibe.