2014: Csődodüsszeia

GÁL ZSOLT

Pedig csak ránéztek az adatokra és józanul mérlegelve megállapították, hogy Görögország jövőre újabb segítségre fog szorulni, mert képtelen a terveknek megfelelően visszatérni a piacokra, hogy onnan finanszírozza magát.

A német szövetségi jegybanktól érkező beszólás fölöttébb kellemetlen most az európai politikai eliteknek. Elvégre a látszat az, hogy a piacok megnyugodtak, az államkötvények kamatai elfogadható szintekre csökkentek, ezért az uniós politikusoknak végre nem kell a nyarat válságtanácskozásokkal és mentőakciók kiagyalásával tölteniük, elmehettek az esedékes augusztusi szabadságukra. Persze nem Németországban, ahol dübörög a választási kampány, ott viszont elmondható, hogy a Merkel-kormány jó eséllyel pályázik az újrázásra, egyebek között az unióban szinte példátlanul jó gazdasági helyzetnek köszönhetően. Ahhoz azonban, hogy Angela Merkel harmadszor is a kancellári székbe ülhessen, lehetőleg szeptember 22-ig kerülni kellene a görögöknek adandó újabb nélkülözhetetlen segítségről szóló híreket, mert a lakosság mintegy háromnegyede a közvélemény-kutatások szerint rendre ellenzi az újabb segélycsomagokat. Ilyen közhangulatban nem csoda, hogy eddig a Merkel-kormány is kategorikusan kizárt bármilyen további segítséget, érthető, hogy nem akar rituális politikai öngyilkosságot elkövetni.

A politikai szempontok azonban nem hatották meg a Bundesbankot, akárcsak korábban a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) sem. Csakis a nyers adatokból indultak ki: a görög államadósság az év végére újra meghaladhatja a nemzeti össztermék (GDP) 175 százalékát, s nem látni, Athén hogyan tudná jövőre a piacokról megfizethető kamatokkal finanszírozni ezt az adóssághegyet. Az sem világos, hogyan tudná a görög kormány az öt éve zsugorodó görög gazdaságra támaszkodva a terveknek megfelelően 2020-ra 124 százalékra leszorítani a GDP-arányos államadósságot. Reálisan két lehetőség látszik: 2014-ben Görögország megkapja a harmadik nemzetközi mentőcsomagot, vagy immár harmadszor rendezett államcsődön és adósság-átütemezésen esik át. Ez utóbbi esetben már az állami hitelezők állnák a veszteségeket, hisz már ők jegyzik a görög államadósság túlnyomó többségét.

A sokadik görög tragédia azonban csak az uniós adósságválság újabb körének első felvonása lehet, a csalóka látszat mögött növekvő problémák tornyosulnak máshol is. Például a szintén megmentett Portugáliában az államadósság a GDP 127 százaléka felett jár és növekszik, ezt szinte lehetetlen a mostani, csaknem 7 százalékos kamatok mellett finanszírozni, de még a recesszióból legjobban kijövő Írországban is problémák lehetnek, miközben mindenki a két kategóriával nagyobb spanyol és olasz gazdaság tovább romló helyzete miatt retteghet igazán.

A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója