110 ezer eurós szerelem

110 ezer eurót sikerült kicsalnia egy szlovák nőtől egy férfinak, aki Németországban szolgáló amerikai katonának adta ki magát. Milyen jól járt a nő, hiszen a csaló, a rendőrség beszámolója szerint 140 ezret kért – mondvacsinált okokkal –, e nélkül ugyanis „nem tudja fenntartani magát”. Egy másik áldozat csak 5 ezer euróval lett szegényebb – valószínűleg ugyanazokkal a sablonüzenetekkel, képekkel fűzte őt is az „amerikai katona”. Még belegondolni is rossz, milyen élete lehet az ilyen áldozatoknak, hogyan képesek ennyi pénzt fizetni a boldogság reményében...

Bár elsőre sokan gondoljuk azt, hogy ez bennünket nem érint, hiszen ez olyan távoli, magánprobléma, a valóság azonban sokkal közelebb van, mint hinnénk. Biztosak lehetünk benne, hogy ebben a pillanatban is van több száz, ha nem több ezer szlovákiai nő, férfi, aki már napok, hetek óta folyamatosan, szinte átszellemülten mosolyog az okostelefon képernyőjére nézve, közben pedig lázasan pötyög, újabbnál újabb üzeneteket – a nagy szerelem reményében. Hiszik, hogy most jött el a pillanat, amikor az életük egy csapásra megváltozik, az maga lesz a mennyország, talán már a repülőjegyet is kikeresték, mikor, milyen úton repülnek az újonnan talált „szerelmükhöz”.

Nemcsak a nők, a sokszor keménynek, macsónak tűnő férfiak is veszélyben vannak, hiszen a csalók őket is behálózzák (ez esetben női képekkel, női sorsokkal kábítva az áldozatot – hol magányos modellnek, jogásznak, bírónak, magányos özvegynek kiadva magukat), célirányosan, hiszen tudják, némi mesterkélt kedvesség, figyelmesség után elég néhány nap, és már szerelmemnek, egyetlenemnek szólítják egymást. Fel sem tűnik nekik, hogy sablonüzeneteket kapnak, hogy a csatolt képek lopottak, hiszen az újdonsült „szerelmük” biztosan valódi személy. Azt a kérdést pedig fel sem teszik maguknak, mennyire reális, hogy pont engem akar egy távoli idegen, miért velem képzeli el az igaz szerelmet, a felhőtlen boldogságot.

A csalók pedig ráérnek, egyszerre több száz áldozattal kommunikálnak „egyetlen szerelmem” jeligével, hiszen tudják, a bizalmat előbb ki kell építeni, el kell hitetni az illetővel, hogy most már tényleg eljön a felhőtlen boldogság, s amikor már érezhetően eljön a rózsaszín köd, akkor jöhetnek a hirtelen támadt gondok, amikor segítséget kér. S ki másra számíthatna, mint a szerelmére. Aki elhiszi, hogy csak nem fér hozzá a számlájához, ezért kell az anyagi segítség, vagy éppen ajándékkártyát kér, kisebb összegben (a kapott linket használva azonban a számlán lévő összes pénzt lecsapolja, szinte pillanatok alatt). S ha ez megvan, akkor jön a keserű ébredés, reggelente már nem jönnek a szivecskés üzenetek, már nem ír, a telefonszámot pedig hiába hívja, már megszűnt. A csalóknak nincs idejük az utólagos lelki gondozásra, már az újabb áldozaton dolgoznak...

A mostani, 110 ezer eurós eset csak a jéghegy csúcsa, a legtöbb áldozat ugyanis utólag már szégyelli, hogy bedőlt, hogy fizetett (legalább 500–1000 euró a csalók tarifája), így inkább egy keserű tapasztalatnak könyveli el, nem beszél róla senkinek. Pedig, ha beszélne róla, akkor elmondhatná a jövő áldozatainak, hogy amikor azt hitte, eljött a boldogság ideje, az nem volt más, mint a lavina eleje... A vége pedig a lelki és anyagi összeomlás... Ennyibe fáj ma a remény ára.