Ne dőljünk be a fapados áraknak

SZABÓ LÁSZLÓ

Már nem igaz, hogy a fapadosok mindig olcsóbbak lennének. Sőt, mint ahogy az a rövid összehasonlításunkból kiderül, mindig, minden esetben drágábbak, mint a hagyományos légitársaságok. Csak az első ár alapján tűnik olcsóbbnak a fapados, a végösszegnél azonban már a nemzeti fuvarozók felé billen a mérleg nyelve, hiszen ezeknél a meghirdetett ár már végső ár, amelyben – az esetek nagy részében – már benne van a feladandó poggyász is, a fedélzeti ellátás is (hideg vagy meleg étel, kávé, tea, kóla, üdítő stb.).

És a fedélzeti személyzet is sokkal kedvesebb, mint például az ír fapados járatain, amelyek híresek a goromba, sokszor durván viselkedő utaskísérőjükről. A fapadosok a meghirdetett árra olyan díjakat számláznak még, mint a kézipoggyász díja, a kártyahasználati illeték, a feladandó poggyász díja stb. Ott külön pénzt kérnek azért is, ha az utas az ablak mellett szeretne ülni, a hagyományos légitársaságoknál ez ingyenes szolgáltatás. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy a fapadosok sokszor 60–120 kilométerre lévő, kisebb reptereken szállnak le, így a városba csak drágán, sokszor akár két órát utazva juthat el az utas.

Összehasonlításunkból kiderül, hogy mind Londonba, mind Párizsba, mind pedig Rómába olcsóbb a nemzeti fuvarozó. A fapados csak akkor és azoknak éri meg, akik ingáznak, nem visznek magukkal semmilyen csomagot, és valóban csak azt szeretnék, hogy a légitársaság a célállomásra vigye őket, semminemű szolgáltatásra nem tartanak igényt.

Most az árak szempontjából hasonlítottuk össze a fapados légitársaságokat a hagyományos légicéggel, az Utazás melléklet jövő heti számában a szolgáltatások, az ügyfélközpontúság alapján vetjük össze a két modellt.