„Karanténban ragadtam egy óceánjárón”

A koronavírus az luxus-hajótársaságokat is rendkívül érzékenyen érintette, sok hajó napokon, heteken át vesztegelt a tengereken, sehol sem engedték kikötni a hatalmas hajókat. Lucky a megpróbáltatásokról, az utolsó napok nehézségeiről mesélt lapunknak.

Mióta és mit dolgozol a hajón?

2018 decemberében kezdtem hajón dolgozni, youth counselor a beosztásom, azaz a gyerekekkel foglalkozom. Őket szórakoztatom egész nap, ők meg engem, különböző programokat szervezünk nekik és játszunk velük. Több szerződésem volt, dolgoztam Óceániában, Észak- és Dél-Amerikában is.

Hogyan kezdődtek a problémák a vírusjárvány idején, mit tapasztaltál?

Mikor elkezdődött a járvány, Dél-Amerikában hajóztam, ott a kontinensen eleve csak február második felében jelent meg az első fertőzött. Senkinek nem jutott eszébe, hogy 3 héttel később leáll az egész hajózás, mi pedig fent ragadunk a hajón. Egyik napról a másikra Európa a feje tetejére állt, és március közepe felé már nálunk is óránként jöttek a szigorításról szóló hírek, míg nem teljes stopot rendeltek el.

Volt-e pánik a vendégek között, hogy kezelték a helyzetet – a vendégek, a hajótársaság, az egyes kikötők, országok?

Az országok elég vegyesen kezelték, sokan nem vették komolyan az elején, pár nappal később pedig ugyanezek az országok már nem engedtek kikötni hajókat. Amikor minket sem engedtek kikötni, mindenki kapott egy kisebb sokkot, de a hajó elég hamar reagált a szituációra, a vendégek pedig kaptak egy ingyenes cruise-t – ingyenes internettel, bárral és szórakoztató műsorokkal, valamint a hajótársaság fizette az új repülőjegyüket, mivel a korlátozások miatt az eredetit bukták. Nos, személyzetként nem volt ilyen vidám az élet.

Mi történt ez után?

A helyzet sokáig reménytelen volt, és két hét tengeren való vergődés után San Diegóban kötött ki a hajó március 30-án. Aznap leszállt a vendégek többsége, és az amerikai személyzet azon része, akinek már lejárt a szerződése. Nekem is lejárt, de nem vagyok amerikai, így nem hagyhattam volna el a hajót, de hála a Los Angelesi nagykövetség segítségének másnap, 31-én reggel én is leszállhattam. Viszont utána jött a hír, hogy fertőzött emberek vannak a hajón, így most karantén alá került, és senki sem tudja, mi fog velük történni.

Mi (volt) a legnehezebb ebben a helyzetben?

A legnehezebb a bizonytalanság és a kiszolgáltatottság volt. Sosem lehetett tudni, mi fog történni, hiába mondtak valamit, benne volt a pakliban, hogy két óra múlva már nem úgy lesz. Például, ha most nem tudtam volna leszállni, akkor az volt a terv, hogy április 4-én Mexikóba megyünk, és onnan megyünk haza. Csak azóta karantén alá került a hajó a San Diegó-i kikötőben, így az a terv kuka, és megint bizonytalan az egész helyzet.

Hogy látod a turizmus, azon belül a hajózás jövőjét a járvány után?

Turizmusra mindig lesz igény, ha lemegy ez a vírus, biztos vagyok benne, hogy őrült nagy robbanás lesz, az emberek alig várják, hogy kiszabaduljanak. Ami a hajózást illeti, az már nem ilyen egyértelmű, nagyon nagy pofont kaptak, a sajtójuknak sem tesz jót az, hogy sok hajón halottak is voltak, valamint brutális pénztől esnek most el, napi szinten beszélhetünk dollárokmilliókról. És mivel leghamarabb nyár második felében fognak tudni újra üzembe állni, így eléggé a padlóról kell felállniuk.