Ezek a leggyakoribb turistacsapdák, átverések

Némelyek országspecifikusak, de a legtöbb átverés szinte mindenhol előfordul, legfeljebb kicsit módosítva. Most ezekből a trükkökből gyűjtöttünk össze egy csokrot, és javaslatokat is kínálunk, hogyan ne dőljünk be a turistacsapdáknak.

Alaptrükkök

Utazásaink során számos olyan trükkel találkoztunk már, amelyeket elég csak címszavakban leírni, hiszen már az ismertebbek közé tartoznak. Ilyen a pénzváltós csalás (mindig csak hivatalos pénzváltóknál szerezzük be a helyi pénznemet), a taxis átverések (ahol elérhetőek, ott használjuk inkább az olyan szolgáltatásokat, mint az Uber, a Lyft, a Grab stb., mivel ezeknek van appjuk, így követhető, merre visz a sofőr, és reklamálni is tudunk túlszámlázáskor), az „itt a piros, hol a piros” jellegű játékok (kerüljük), a túlárazó éttermek, bárok (mielőtt beülünk valahova, ellenőrizzük le a neten, mit írnak a helyről azok, akik már jártak ott), a taxis hiénák a turistás helyeken, reptereken, állomásokon (érdemes a reptérről tömegközlekedéssel bejutni a városba, vagy előre megrendelni a transzferszolgáltatást). 

Miért nincsenek itt magyarok?

Az alábbi trükkel Egyiptomban találkoztunk. A boltos a járókelők között sétálva leszólítja a turistákat, megkérdezi, honnan jöttek. Amikor elmondjuk, biztosan kiderül, hogy volt az adott országból barátnője, vagy ő maga járt ott főiskolára. De már jön is a következő kérdés: szerintünk miért van az, hogy mostanában olyan kevés magyar/szlovák vendég jön az adott országba. Ő tenne is érte, szeretne kiírni a boltja falára magyarul/szlovákul is egy üdvözlő mondatot – ebben kérné a segítségünket. Ha ráállunk, máris a boltban találjuk magunkat, ahol vásárolni kell(ene).
Megoldás: mondjuk azt, már sokszor jártunk itt, ismerjük a trükköt, és sétáljunk tovább. 

Zsebtolvajlás

Az egyik legnagyobb módszer, gyakorlatilag mindenhol találkozhatunk vele. A bűnözők a tömegben „halásznak”, vagy ilyen-olyan trükkel elvonják a figyelmet, amíg a társaik kifosztják a turistákat.
Megoldás: mindig kerüljük az ilyen helyzeteket, a tömeget, és ha lehet, akkor mindig csak kevés készpénz legyen nálunk, az is jó mélyen elrejtve. Az iratainkat mindig hagyjuk a szállodában, az útlevélről készítsünk fényképet a telefonba, hogy baj esetén fel tudjuk mutatni a hatóságnak. A bankkártyánkat kibocsátó bank telefonszáma is legyen mindig kéznél, hogy baj esetén azonnal le tudjuk tiltani a kártyát. 

Ott a zsebtolvaj!

Egy rém egyszerű, de nagyon hatásos trükk: egy barátságos helyi lép hozzánk, hogy figyelmeztessen, vigyázzunk, a helyen zsebtolvajok dolgoznak. Erre a turista azonnal ellenőrzi, megvan-e a pénztárcája, bankkártyája, értékei. A barátságos figyelmeztető társai erre várnak, hiszen ezzel a turista segít a zsebtolvajoknak, hova kell nyúlni, hol tartja az értékeket. Megoldás: mindig csak kevés készpénzt vigyen a városnézésre, azt is elrejtve, nem hozzáférhető helyen. 

Átverés a piacon 

A piacokon is sok átverésben lehet részünk – főleg az alkudozással kapcsolatban. Nem mindegy, milyen összegről indít az árus. Akár rendkívül pofátlan is lehet az ár, az árusok arra számítanak, hogy a vevő egyszerűen csak felez, és akkor majd az általa kínált ár hatvan százalékáért tudja eladni a terméket. Kambodzsában történt, hogy a piacon egy sálat az árus 35 dollárért akart eladni – ezt lealkudtuk 5 euróra. A szomszéd árus végignézte a vitát, majd azt mondta, ő odaadja ugyanazt a sálat 4 dollárért. Egy másik esetben (amikor siettünk) a dubaji piacon egy kiló vízipipadohányt akartak ránk sózni 300 dirhamért. Mivel siettünk, rövidre zártuk: tudjuk, hogy ennek 60–65 dirham az értéke, így maximum 70-et adunk érte. Az árust ez sokkolta, de látta, hogy ha üzletet akar csinálni, akkor oda kell adnia 70-ért.
Megoldás: mindig felkészülten, magabiztosan alkudozzunk, és mindig annak a kétharmadát kínáljuk elsőre, amit adnánk a kiszemelt áruért (a sálasnál a 35 dolláros kezdőárra hárommal válaszoltunk…). 

Barátságos őrült 

Az alábbi esettel Vietnámban találkoztunk. Éjszakai vonat indulására vártunk a vasútállomáson, amikor egy barátságosnak tűnő férfi odajött, hogy segít megmutatni, honnan indul a vonat, melyik vagonba kell szállnunk. Mivel a hanoi állomás este eléggé félelmetes, így elfogadtuk a segítséget. Elkérte a jegyet, hogy megnézze, melyik vonatra, vagonba szól, és már indultunk is a vonat felé. Mikor odaértünk, addig nem adta vissza a jegyet, amíg nem fizettük ki a „segítséget” (5 eurónak megfelelő összeget kért személyenként!). Mivel végül a kedvességet rendkívüli agresszivitás és már-már félelmetes, őrült követelőzés váltotta, így adtunk neki valamennyi pénzt, és felszálltunk a vonatra.
Megoldás: ha segítségre van szükségünk, akkor lehetőleg egy ott dolgozó egyenruhást kérdezzünk meg, sose fogadjuk el a kedves helyi segítségét, mivel azért szinte mindig fizetni kell.

A barátságos helyi

Számos városban találkozhatunk ezzel a trükkel – mivel látják, hogy turisták vagyunk, odajönnek, felajánlják a segítségüket, majd ők segítenek tájékozódni, elkísérnek ide vagy oda. Persze csak a végén derül ki, hogy ez a barátságosság nincs ingyen. Ha pedig elfogadjuk a segítséget, akkor a végén bajban vagyunk, hiszen segítőnk hirtelen annyi pénzt kér, amennyit nem szégyell.
Megoldás: ne fogadjuk el az ilyen barátságos helyiek segítségét, mert sokba fog kerülni. Használjuk inkább az internetet, turistakönyveket, útleírásokat. 

„Ingyen” ajándék

Szintén helyiek, kedvesen valamilyen tárgyat nyomnak a turisták kezébe, vagy egyenesen a nyakukba, karukra helyezik (szerencsét hozó gyöngy, karkötő, nyaklánc stb. – kis helyi figyelmesség), majd megnyugtatnak, hogy az ingyen van, ne aggódjunk. Persze nem lesz ingyen, mert később a kedvesség agresszióba csap át, és elkezdik követelni a pénzt az ajándékért. Sokszor nem is keveset.
Megoldás: az ilyen ajándékokat mindig határozottan utasítsuk el, bármilyen kedvesen is kínálják. 

Bezárt a szálloda, látványosság

Ez a trükk sok helyre jellemző, a helyiek vagy a taxis megpróbálja elhitetni velünk, hogy a hely, ahova éppen tartunk – legyen az szálloda, étterem, látványosság –, bezárt, felújítják, de majd ő segít, és elvisz egy olyan hotelbe, helyre, ami biztosan tetszeni fog nekünk. Persze semmi sem zárt be, az önjelölt helyi idegenvezető kamuzik. Jutalékért dolgozik, hiszen az – általában kétes minőségű – hotelek, éttermek fizetnek neki minden egyes odaszállított turistáért.
Megoldás: a szállást online foglaljuk, ha visszaigazolták, akkor nem zárt be. Az éttermet is előzetesen nézzük meg a neten, milyen értékelést kapott. Mindig a magunk által választott helyre menjünk, amit előzetesen ellenőriztünk, ne fogadjuk el a barátságos, de ismeretlen helyiek tanácsát. 

Egy nullával több lett, maradhat? 

Egy olvasónk Chilében járt, amikor egy rendkívül kedves, figyelmes taxis szolgáltatásait vette igénybe. A fizetésig minden rendben is volt. Mivel kártyával fizetett, a taxis kihasználta a helyzetet: véletlenül egy nullával többet írt be a terminálba, így az olcsónak tűnő utazás rendkívül sokba került (7 euró helyett 70 eurónak megfelelő helyi pénz). Ezt a trükköt főleg az olyan országokban alkalmazzák, ahol a helyi pénznem gyenge, így sok nulla van a számlában.
Megoldás: mindig figyeljünk a terminálon lévő összegre, mielőtt megadjuk a PIN-kódot.

Letojta a galamb

Egy másik olvasónk Argentínában járt, így írta le az élményét: „Semmi sem kellemetlenebb, mint amikor egy városi sétán letojja önt egy galamb. De higgyék el, kellemesebb, ha egy valódi galamb pottyant önre, mint egy kitalált, utóbbi esetben ugyanis nagy valószínűséggel ki is rabolják. Ez történt velünk egy amúgy biztonságos városban, Buenos Airesben. A város utcáin sétálva egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy undorító fehér folyadék folyt le a vállamról, karomról. Jaj, lecsinált valami madár, koszos vagyok – gondoltam. Ekkor odajött hozzám egy kedves helyi, majd ő megtisztít. Természetesen a kis táskám letettem a földre, hogy szabad legyen a kezem, és segítsek a tisztításban. Ekkor kaptam észbe, hogy a trutyi mesterséges, és mégis, hogy kerül ide ez a segítőkész helyi? Gyorsan felkaptam a táskám, és a segítséget határozottan elutasítottam. Így a „kedves” helyi ezúttal üres kézzel távozott, a társainak nem volt ideje kirabolni. Felnéztem, és még láttam az erkélyt, ahonnan a trutyit rámspriccelték. Ezúttal nem sikerült a trükk.”
Megoldás: ha hirtelen egy kedves, segítőkész helyi jelenik meg, mindig legyünk gyanakvóak, és azonnal távozzunk a helyszínről, hiszen valószínűleg ki akar rabolni. 

Kell a három euró

Ezzel a módszerrel Mianmarban találkoztunk. Egy fiú odajött hozzánk, hogy van három euróérméje, nem tud vele mit kezdeni (ami akár hihető is, hiszen az érméket nem, vagy csak rossz árfolyamon váltják), nem adunk-e neki helyi pénzt a három eurójáért. Persze, miért ne, már meg is történt a csere. Alig tettünk pár lépést, egy másik helyi jött, hogy neki kell a három eurónyi érménk, adjuk neki, cserébe ad egy képet (vagy bármilyen tárgyat, amit árul). Megtörtént az üzlet. Gyakorlatilag úgy adott el egy képet, hogy e trükk nélkül meg se közelítettük volna a „boltját”…
Megoldás: mivel ez nem is nevezhető átverésnek, csak annyit tudunk javasolni, hogy ha ilyen helyzetbe kerülünk, akkor a másik kérést utasítsuk el.

Ingyenfuvar, tuk-tuk

A következő trükk főleg az ázsiai országokban jellemző, azon belül is a thai fővárosban. Este indultunk volna a szórakozónegyedbe, egy tuk-tukost (háromkerekű motoros taxi) kértünk meg, vigyen el oda. Azt mondta, elvisz ingyen, csak egy kis apróságot kér érte: út közben megállunk egy barátja boltjában, ott nem kell vásárolni. Egy szabó barátjánál kötöttünk ki, és mivel nagyon jó áron, jó minőségben kínálta a testre szabott öltönyt, így az „ingyenfuvar” után pár órával már a szálloda recepcióján is volt a kész öltöny. Az ingyen tuk-tuk sosincs ingyen, mindig meg kell állni egy szabónál, ékszerboltban vagy ajándékokat árusító üzletben, és még ha semmit se veszünk, sok időt vesztünk, amíg odamegyünk, és megértetjük az árussal: nem kérünk semmit.
Megoldás: inkább alkudjuk le a fuvart egy jó árra, ne éljünk az „ingyenfuvar” lehetőségével.