Behoztuk a lemaradást

Az Európai Tanács 1997 decemberében Luxemburgban megtartott ülésén, amelyen nyilvánosságra hozták az Unió bővítésének koncepcióját és a tagságra aspiráló országokat felkészültségük alapján két részre osztották, Szlovákiát – belpolitikai okok miatt – a második csoportba sorolták. Radikális változás Szlovákia és az Európai Unió viszonyában csak az 1998-as választásokat követően állt be. A választások eredményeire reagálva az Európa Parlament még ugyanazon év októberében határozatot fogadott el, amelyben pozitívan értékeli a szlovákiai parlamenti választások eredményeit. Az igazi áttörés az 1999 decemberében Helsinkiben megtartott csúcstalálkozón következett be, amelynek eredményeképpen megszűnt a csatlakozni vágyó országok két csoportra osztása, és Szlovákia számára (is) megnyílt a lehetőség a konkrét csatlakozási tárgyalások megkezdésére. A következő év márciusában Szlovákia 8 csatlakozási fejezet megnyitásával megkezdte az említett tárgyalásokat. Az Unió Nizzai csúcstalálkozóján (2000 decembere) többek között meghatározták, hogy melyik tagjelölt ország mennyi képviselőt küldhet az Európa Parlamentbe – természetesen csak az Unióhoz való csatlakozását követően. Eszerint Szlovákia 13 képviselővel rendelkezik majd a potenciálisan 732 tagú Parlamentben (27 tagú Unió esetén), ami nagyjából megegyezik a jelenlegi Szlovákiához hasonló népességű EU – tagállamoknak ítélt helyek számával (Dánia és Finnország). A csatlakozási tárgyalásokon fokozatosan sikerült „behoznunk” lemaradásunkat visegrádi szomszédaink mögött. Ha valamilyen előre nem látható ok miatt nem áll be drámai változás az Unió és Szlovákia kapcsolataiban, reális esélye van annak, hogy 2004 májusában mi is beléphetünk az Európai Unióba. A koppenhágai csúcsra éppen emiatt tekintenek akkora várakozással a csatlakozni vágyó közép-európai országokban, hiszen a dán főváros azt jelentheti az EU csatlakozás szempontjából, amit Prága jelentett a NATO-val kapcsolatban. (or)