Fekete hétfő az Ibériai-félszigeten: mit tanulhatunk a spanyol-portugál áramszünetből?

Hétfő délutántól kedd reggelig szinte teljesen megszűnt az áramszolgáltatás Spanyolország és Portugália nagy részén, valamint Dél-Franciaország bizonyos területein. Az áramkimaradás hirtelen következett be, és bár nem egész egy napig tartott, komoly fennakadásokat okozott a közlekedésben, különös tekintettel a nagyvárosok metró- és vasúti hálózataira. Emellett megbénult például a légi közlekedés, a legtöbb benzinkút is bezárt, és több kórház is csak tartalék rendszerekkel tudta fenntartani a működését. 

A közlekedési káosz mellett a legsúlyosabb következmények közé tartozott az ipari létesítmények leállása, valamint az internet- és mobilhálózatok akadozása. 

Áram nélkül nagyjából egy hét alatt összeomlana a közrend

Mindez megmutatta egyrészt, hogy egy blackout jóval többet jelent annál, mint hogy egy este nem tudjuk bekapcsolni a tévét, vagy hogy gyertyával kell világítani. Másrészt az is egyértelműbbé vált, mennyire törékeny alapokra épül a modern civilizáció. A 444.hu idézte fel ennek kapcsán a Német Szövetségi Polgári Védelmi Hivatal katasztrófaforgatókönyvét, amely egy teljes körű áramszünet következményeit veszi számba. 

Eszerint ha 72 órán belül nem sikerülne legalább részlegesen helyreállítani az áramszolgáltatást, az katasztrofális következményekkel járna, a helyzet pedig nagyon gyorsan eszkalálódna. 

A szivattyúk leállása miatt megszűnne a vízellátás és a szennyvíz-elvezetés is, nem működnének a benzinkutak, a hűtőberendezések leállása miatt a nagyobb élelmiszer- és gyógyszerraktárak készletei is romlásnak indulnának. Egy héten belül valószínűleg összeomlana a közrend, nagyjából két hét után pedig súlyos éhínség ütné fel a fejét.

A megújulók a ludasak? 

Bár egyelőre még nem tisztázottak az eheti áramkimaradások okai, azt, hogy kibertámadás vagy rendkívüli időjárási jelenség, például magas hőingadozás állt volna a háttérben, a spanyol hatóságok már gyakorlatilag kizárták. Emiatt többen a megújuló energiaforrásokra kezdtek mutogatni – több jel is utalt arra, hogy a napenergia-termelésben történt anomália járulhatott hozzá az üzemzavarhoz, de biztosat még erről sem lehet állítani. 

A megújulók egyébként is eléggé megosztó téma Spanyolországban nemcsak társadalmi, politikai szinten is. Míg Pedro Sanchez baloldali kormánya egyértelműen megújuló-párti, és kitűzött célja, hogy 2030-ra az ország villamosenergia-termelésének 81 százaléka megújuló forrásokból származzon, addig a jobboldali ellenzék inkább a jelenleg is működő öt spanyol atomerőmű élettartamának meghosszabbítására helyezné a hangsúlyt. 

A héten történtek ez utóbbi kör malmára hajthatják a vizet, annak ellenére is, hogy több szakértő rámutatott: 

nem önmagában a megújuló energiaforrásokkal van a baj, inkább azzal, hogy a rendszer nem volt felkészülve az olyan szintű átállásra, amilyen Spanyolországban megvalósult. Itt ugyanis az energiamix már több mint fele megújuló energiaforrásokból, főleg nap- és szélenergiából származik.

Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy a megújulók időjárásfüggők, és emiatt kiszámíthatatlanok – van, amikor túl sokat, van, amikor túl keveset termelnek. Vladimír Miškovský, a Fuergy vállalat üzleti igazgatója a Denník N-nek nyilatkozva kifejtette: az egyensúlyt akkumulátoros energiatárolással vagy más energiahordozókban való tárolással lehetne biztosítani. „Ezek a rendszerek arra szolgálnak, hogy kiegyenlítsék a megújuló termelésből adódó túltermelést vagy hiányt, és megelőzzék az áramszüneteket” – mutatott rá. 

Miškovský szerint a fő probléma az, hogy a tárolókapacitások kiépítése csak most kezdődött el, miközben a megújuló energiaforrások fejlődése már 10–15 éve zajlik, és növekedésük mára elérte a csúcspontját. 

A 444-nek nyilatkozó Divényi Dániel, a BME Smart Power Laboratórium kutatója is úgy véli, a megújulókra való átállás jó irány, de ha azok domináns helyzetbe kerülnek, ahogy az elmúlt években Spanyolországban történt, elengedhetetlen a hálózat átalakítása és a teljesítményszabályozás kiterjesztése a napelemes rendszerekre is, például inverterek által.

Megtörténhet Szlovákiában is?

Miškovský több okot is felsorolt, amiért szerinte Szlovákiát kevésbé fenyegeti egy, az ibériaihoz hasonló, több óráig tartó, az egész országra kiterjedő áramkiesés. Ezek közül a legfontosabbak:

• Jobb földrajzi elhelyezkedés: több szomszédos országon keresztül is képes villamosenergiát importálni, míg Spanyolország földrajzilag izolált, és az import területén szinte csak Franciaországra támaszkodhat.
• Rugalmas indítási képességek: egyebek mellett a bősi vízerőmű is képes önállóan újraindítani a rendszert, amelyhez aztán fokozatosan csatlakozik a többi “sziget”, vagyis beindulnak a nagy erőművek, és helyreáll a kritikus infrastruktúrák ellátása. A Szlovák Villamosenergia- és Átviteli Rendszer (SEPS) szerint blackout esetén a teljes rendszer néhány órán belül képes lenne helyreállni.
• Stabil atomerőművek: Szlovákia nagyobb arányban támaszkodik stabil, időjárástól független atomenergiára, az energiamix kb. 65-70%-át teszi ki atomenergia (öt reaktor működik, a hatodik épül).
   

Egy teljes körű blackout ugyanakkor egyik országban sem zárható ki, Szlovákiában és Magyarországon sem. 

A villamosenergia-rendszerek szempontjából, így Magyarországon is, a legjelentősebb kockázatot egyrészt a szélsőséges időjárási helyzetek – szélviharok, zivatarláncok, ónos eső, extrém magas hőmérséklet –, másrészt a termelés és fogyasztás egyensúlyának váratlan és gyors megbomlása jelentik.

- olvasható a MAVIR ZRt. (Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zártkörűen Működő Részvénytársaság) közleményében. 

Arról, hogy a klímaváltozással együtt járó extrém hőmérséklet-ingadozások milyen mértékben veszélyeztetik az olyan kritikus infrastruktúrák működését, mint a nagyfeszültségű elektromos hálózatok, a napokban tett közzé egy elemzést az ELTE Meteorológiai Tanszékének két kutatója.