Mit jelent az Új Szó Németh Zoltánnak, Mészáros Andrásnak, Novota Jánosnak és Szeles Pál Ildikónak?

Németh Zoltán, költő, műfordító, irodalomkritikus, egyetemi oktató:

Az Új Szó kora gyerekkoromtól fogva végigkíséri az életemet. Olvasásmániás vagyok, ezért már ’89 előtt is mindent elolvastam, még a sematikus-manipulált politikai cikkeket is. Imádtam régi, 20–30 éves példányokra találni szekrények alján, annak az antivilágnak a kibírhatatlan légkörével szembesülni. Amikor később, felnőttként önálló keresetem lett, és előfizettem az Új Szóra, megéreztem, ahhoz, hogy egy család család legyen, egy napilap előfizetése is kötelező. Ma is olvasom az Új Szót, bár most nem a sportrovattal kezdem, hanem a kulturális és politikai cikkekkel. Szeretem azokat az írásokat, amelyek átgondoltatják, mélyítik és módosítják a véleményemet. Az online változat alatti kommenteket is olvasom, inspirálnak. Hihetetlen, mennyi elvakult, önkritika nélküli, hétköznapi kisfasiszta van a szlovákiai magyarok között is, tanítani kéne, elemezni a hozzászólásaikat. Számomra álommunka lenne pontról pontra megcáfolni a gyűlölködő kommentek állításait, szembesíteni a szerzőket írásuk belső ellentmondásaival, retorikai elemzést végezni, de sajnos erre semmi időm. (me)

Mészáros András, filozófus:

Az Új Szóhoz kettős kapcsolat fűz. Alkalmi szerzője és állandó olvasója vagyok. Szerzőként még a múlt század hetvenes éveiben jelentem meg a szerkesztőségben a kulturális rovatnál. Eleinte folklóregyüttesek fellépéseiről írtam rövid kritikákat, majd filozófiai témákkal jelentem meg. A rendszerváltás után aztán főként polemikus vagy közéleti jellegű publicisztikai cikkeket fogadott el tőlem a szerkesztőség. Vagyis ebben a tekintetben az Új Szó lehetőséget adott arra, hogy megszólalhassak közügyekben. Olvasóként szüleimtől örököltem az előfizetést, és ezt állandóan meg is újítom, mert a lap egyrészt mindennapi rítusaim részévé vált (kiterítem magam elé a reggeli mellé), másrészt informál olyan szlovákiai magyar ügyekről, amelyek más médiumokban nem kapnak helyet. A szombati számokat pedig azért figyelem, mert azokban az aktuális kulturális életet érintő cikkekkel találkozom. Azaz: olvasóként biztosan kitartok a lap mellett, szerzőként pedig akkor fogom keresni, amikor lesz olyan mondanivalóm, amelyikről feltételezem, hogy másokat is érinthet. (ssz)

Novota János, egykori válogatott kapus, a DAC kapusedzője:

Amióta itthon vagyok, nagyon szeretem reggelente elolvasni az Új Szót, mert a magyarlakta régiókról szól, az itteni emberek mindennapjait mutatja be, rájuk vannak szabva a témák, az ő szemszögükből foglalkozik az eseményekkel. Az Új Szó a karrierem elejétől végigkísérte az utamat, jóban-rosszban. A feleségem el is rakta a rólam szóló cikkeket. Örülök, hogy sok teret kaptam a lapban, amit nagyon köszönök. Igyekeztem én is mindig az Új Szó rendelkezésére állni, ha jó meccsünk volt, ha rossz. A mai világban a sport és a média kapcsolata nem mindig ideális, ezért is tartom nagyra, hogy az Új Szóval mindig is jó viszonyom volt. (bt)

Szeles Pál Ildikó, szenvedélyes utazó

A vágsellyei alapiskolám mindig nagyon fontosnak tartotta a magyar öntudatra nevelést. Így számunkra, diákok számára magától értetődő volt, hogy az Új Szó révén is némi áttekintésünk legyen, ha a politikáról nem is, de legalább arról, mi történik a környékünkön, a kultúránkban. Ma is nagyon gyakran lapozom az Új Szót. Számomra és a családom számára is abszolút természetes, hogy a lap ott van a konyhaasztalon. Engem főleg a kultúra érdekel, meg a régiónkról szóló híradások. Ma már sokféle melléklet jelenik meg a lapban, és mivel a legnagyobb hobbim az utazás, lekötnek az ezzel kapcsolatos ajánlatok, vélemények, beszámolók is. Mindig büszkeség tölt el, amikor lehozzák egy-egy utazási beszámolómat. Nagy öröm számomra, hogy egy ilyen, a magyarok által komolyan vett és tisztelt lapban én is megoszthatok valamit a világlátásomból, az életemből. (me)