Mit jelent az Új Szó Hizsnyai Tóth Ildikónak, Németh Jolánnak és Sánta Imrének?

Hizsnyai Tóth Ildikó, műfordító, egyetemi tanár:

Ha szlovákiai magyar reáliákat kellene felsorolnom, elsőként az Új Szót említeném (másodikként a Kofolát). Ha a megítélését is jellemeznem kellene, talán a „magyar narancséhoz” tudnám hasonlítani, ami ugyan kicsi, zöld és savanyú, de mivel a miénk, ezért szeretjük. (Vagy nem.) Bennem eddig valahogy nem merült fel az az igény, hogy egy sajtótermékkel érzelmi viszonyba keveredjek. Sőt, pont azt becsülöm egy lapban, ha ő sem keresi az én kegyeimet, nem udvarol nekem, nem akarja elcsavarni a fejemet, nem kapok tőle tisztességtelen ajánlatot. Ezért fogyasztok napi szinten „szlovákiai magyar narancsot”. Ha napilap lennék, nem szeretnék Új Szó lenni. Inkább legyek a New York Times. Vagy ami még nála is jobb: az Alsó-Garam menti Esti Hírlap. Szeretném ugyanis megúszni a nyelvi kodifikációval együtt járó felelősséget, amely kimondatlanul is egy országos terjesztésű, kisebbségi médiumra hárul, holott – látszólag – csak egy hiteles és élő magyar nyelven kellene megfogalmaznia azt, ami szlovákul történik velünk. Fordítóként tudom, hogy ez nem pusztán fordítói feladat. Egy véleményalkotó, párbeszédképes, nyelvileg is kreatív közegre lenne hozzá szüksége. Ránk? (ssz)

Németh Jolán, egykori csehszlovák válogatott kézilabdázó, olimpiai résztvevő:

Családunk a hatvanas évektől a mai napig előfizetője a napilapnak. Ma is megszállottként kutatom és „koppintom ki” a régi újságcikkeket a Szlovákiai Magyar Adatbank honlapjáról, ugyanis emlékiratokat állítok össze édesapámról, a falunkról, Nyárasdról és a kézilabdacsapatunkról. Apukám egyidős lenne a Csehszlovák Köztársasággal, ha megélte volna a 100 évet. Rengeteget tett érte, bár nem nagyon szerette. Azt vallotta: „A nagy politikát nem Prágában, nem Pozsonyban és nem is Budapesten találják ki ránk. Nekünk, kisembereknek csak becsületesen, tisztességgel kell alkalmaznunk az ő döntéseiket, ami nem rendszerfüggő.” Hála Istennek, az Új Szó szerkesztői mindig szívesen írtak róla és rólunk, így van miből csemegéznem. Tomi Vince egykoron szükséges várnak nevezte Nyárasdot, most azon dolgozom a családdal, hogy az omladozó várfalakat újból megerősítsük az utókornak. (bt)

Sánta Imre, a DAC egykori elnöke:

Hetvenesztendős vagyok, mint az Új Szó. Hosszú elnökségem alatt nem egyszer Kelet- és Közép-Szlovákiából a lap olvasói hívták fel a figyelmünket a tehetséges játékosokra – néhány futballista így került hozzánk–, tanácsokkal láttak el, és meccsajánlatokat is kaptunk. Tiszteltem és becsültem az Új Szó sportszerkesztőit, akiknek a cikkei korántsem voltak mindig pozitívak, néhányszor kellemetlenül kritikusan érintettek bennünket, de a tollforgatók a bírálat mellett megmutatták a kivezető utat is a hibák eltávolítására. Most is rendszeresen olvasom a lapot, és nagy érdeklődéssel követem a sport-, de elsősorban a focihíreket. (sz. z.)