Mit jelent az Új Szó Bárczi Zsófiának, Németh Ilonának és Németh Zoltánnak?

Bárczi Zsófia, egyetemi oktató, prózaíró, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának dékánja:

Az olvasásnak a TV-nézéssel szemben megvan az az előnye, hogy az ember maga határozhatja meg, mit olvas el és milyen sorrendben, mit fut át és mi az, amit végképp kihagy. Ezért tájékozódok szívesebben az írott sajtóból.

Az Új Szó átlapozása tulajdonképpen a napi rutinom része. Általában reggel, néha ebédidő körül nézem át a lapot – nyomtatott vagy elektronikus változatát. Átfutom a címeket, a legfontosabb híreket, néha (a lap online verziójában) visszakeresem az előzményeket. Nem az Új Szó az egyetlen napilap, amit rendszeresen átböngészek, mert szeretem ugyanazt több szempontból megvilágítva is látni, de mindenképpen az Új Szó az elsődleges információforrásom a napi események vonatkozásában. (tb)

Németh Ilona, Munkácsy-díjas képzőművész, egyetemi professzor:

Az első újságélményem az Új Szó. Mindig is az asztalunkon volt, mint szinte minden Szlovákiában elő magyar család asztalán a 60-as években is, amikor születtem. Apukám abban az időben párhuzamosan olvasta az Új Szót, a Pravdát és a Rudé právót. Amikor gimnazista voltam, és baráti kapcsolatok fűztek a Dunaszerdahelyen és környékén élő íróemberekhez, elsősorban Szigeti Lászlóhoz, akkor néhányan közülük, így Laci is, az Új Szó kulturális rovatában dolgoztak. Ebben a rovatban jelentek meg az első illusztrációim, és az első honoráriumomat is az Új Szótól kaptam. Ezek voltak az első nyilvános megjelenéseim. A bársonyos forradalom idején alapítója voltam a Nap című napilapnak, akkor a másik oldalra kerültem, mert azt gondoltam és gondolom ma is, hogy a rendszerváltásnak elengedhetetlen része az új független sajtó. Az Új Szónak is fel kellett vennie a kesztyűt a konkurenciával, és ez sok pozitív változást hozott, a lap sikeresen túlélte a rendszerváltást. Pályakezdő képzőművész koromban a legelső méltató írás, Tallósi Béla tollából, az Új Szóban jelent meg az első kiállításomról. A mai napig is előfizetői vagyunk a lapnak, 83 éves édesanyám napi olvasmánya a nyomtatott változat. Én az online verziót olvasom leginkább. Az Új Szónak nagy felelőssége van a szlovákiai magyar közhangulat alakításában mind a mai napig, kívánom, hogy ezzel a felelősséggel a legjobban sáfárkodjon mindannyiunk érdekében. (tb)

Németh Zoltán, költő, műfordító, irodalomkritikus, egyetemi oktató:

Az Új Szó kora gyerekkoromtól fogva végigkíséri az életemet. Olvasásmániás vagyok, ezért már ’89 előtt is mindent elolvastam, még a sematikus-manipulált politikai cikkeket is. Imádtam régi, 20–30 éves példányokra találni szekrények alján, annak az antivilágnak a kibírhatatlan légkörével szembesülni. Amikor később, felnőttként önálló keresetem lett, és előfizettem az Új Szóra, megéreztem, ahhoz, hogy egy család család legyen, egy napilap előfizetése is kötelező. Ma is olvasom az Új Szót, bár most nem a sportrovattal kezdem, hanem a kulturális és politikai cikkekkel. Szeretem azokat az írásokat, amelyek átgondoltatják, mélyítik és módosítják a véleményemet. Az online változat alatti kommenteket is olvasom, inspirálnak. Hihetetlen, mennyi elvakult, önkritika

nélküli, hétköznapi kisfasiszta van a szlovákiai magyarok között is, tanítani kéne, elemezni a hozzászólásaikat. Számomra álommunka lenne pontról pontra megcáfolni a gyűlölködő kommentek állításait, szembesíteni a szerzőket írásuk belső ellentmondásaival, retorikai elemzést végezni, de sajnos erre semmi időm. (me)