SOROZATDARÁLÓ: Utcaszagú rendőrsztori

Az Apple TV+ kínálatában látható Bűnügyi nyilvántartás már az első epizód nyitójelenetével megadja az alaphangot. Egy idős, közel nyugdíjaskorú vezető nyomozót láthatunk, ahogy szabadidejében luxusautók sofőrjeként fusizik, és a régi rendőrsztorijaival szórakoztatja a hátsó ülésen helyet foglaló, erre nyitott utasait. Hát kell ennél kisszerűbb, realistább indítás? Ráadásul a sorozatban elregélt bűntények sem éppen szenzációs esetek. A középpontban álló ügy családon belüli erőszakként indul, majd gyilkossággá válik, továbbá fontos szerepet kap egy bandaháború közepette véletlenül súlyosan megsebesített kissrác, és felsejlik egy régi ügy egy feleségével végző fickóról, akiről feltételezni lehet, hogy valójában mégsem gyilkolt: talán ártatlanul ül hosszú évek óta rács mögött? Paul Ruttman showrunner olyan magabiztosan szövögeti a Bűnügyi nyilvántartás sok-sok szálát, mintha már számos ünnepelt sorozat állna mögötte, pedig nem egészen így van: a korábbi munkái nem kaptak komoly visszhangot.
A sztori és a karakterek London kevésbé fancy részébe kalauzolnak el minket, a sorozat pedig nemcsak abban hiteles, hogy tényleg hihetően mutatja be London ezen negyedeit, hanem abban is, ahogy a rendőri feladatokat ábrázolja. A munka nagy része üldögélés az irodában, rengeteg papírtologatás, és ha az ember el is jut az utcára, az ideje nagy részét hasztalan kérdezősködéssel tölti. Ha pedig néha-néha tényleg befigyel egy-egy akció, a „hős” zsaru jutalma nem a dicsőség lesz, hanem zúzódások és fojtogatásnyomok tömkelege, hosszú időn át tartó fájdalom és jelenések a főnök irodájában.

A sorozat különféle sztorijai és nyomozásai valójában csak a hátteret kínálják a két főszereplő nyomozó kiéleződő konfliktusához. Daniel Hegarty és June Lenker látszólag két külön világ. Az egyikük még a régi londoni iskola követője, akinek zűrös ügyekkel terhelt a múltja, de városszerte teli van haverokkal, akik mind lógnak neki egy-egy szívességgel. A másik pedig egy fiatal, ambiciózus, teljességgel tiszta lapokkal játszó fekete nyomozónő, akinek a kötelességtudatánál csak az empátiája erősebb. Miután Lenker szaglászni kezd Hegarty egy régi ügyében, ők ketten egymás ellenségeivé válnak, miközben a rendszer mégis azt kívánja tőlük, hogy együtt dolgozzanak. A főszerepet alakító Peter Capaldi (Ki vagy, Doki?) és Cush Jumbo (Diane védelmében) hibátlan játéka nagyban hozzájárul a sorozat valóságszagához, a Bűnügyi nyilvántartás pedig szándékosan ráérősen ereszti őket egymásnak, hogy kiélvezze a konfliktusuk és egymás iránti ellenszenvük minden pillanatát.

Szerencsére a mellékszereplők és a mellékszálak sem érdektelenek, sőt: ügyesen erősítik a sztori fő vonalát, gondoskodva arról, hogy a cselekmény fordulatos legyen, de a hihetőség határain belül, és ne öncélúan. Az egyetlen gond, hogy az Apple TV+ heti bontásban adagolja az epizódokat, miközben legszívesebben egyben ledarálnánk az egészet.