SOROZATDARÁLÓ: A válás szabaddá tesz?

A Fleishman bajban van egyik különlegessége, hogy bár a főhőse és címszereplője egyértelműen Fleishman, a jómódú manhattani orvos, a narrátora egy nő, Libby, az unatkozó háziasszony, egyben a doki fiatalkori barátja, akivel emberünk sokévnyi kihagyás után veszi fel a kapcsolatot. Nézőként eleinte nem is igazán értjük, miért Libby mesél nekünk Fleishman érzéseiről, bizonytalanságairól és a válás utáni szexuális kalandjainak tömkelegéről, de ahogy haladunk előre a Disney+ sorozatának nyolc epizódjában, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, Libby miért olyan fontos szereplője ennek a történetnek, és miért van értelme annak, hogy rajta keresztül ismerhetjük meg Fleishmanék válásának kálváriáját. Libby gyakorlatilag Taffy Brodesser-Akner író-showrunner megfelelője, aki a saját regényét ültette át sorozattá, és négy ember életközepi válságába nyújt szomorú, kiábrándító, de egyben okos, vicces és bölcs betekintést. Eközben arra a következtetésre jut, hogy ez az a pont az életünkben, amikor titkon mind arra vágyunk, ami a másiknak adatott meg. Akinek gyerekei vannak, az irigyli a gyermektelenek szabad, programokkal és randikkal teli életét, aki pedig látszólag boldogan veti bele magát minden második este a New York-i éjszakába, az valójában már szeretne megállapodni egy nő mellett, hogy minden reggel arra ébredhessen fel, az ő arcát látja.
A sorozat cselekménye egyetlen nyár alatt játszódik, amikor a nagyjából negyvenéves doki hosszú évek után először próbálhatja ki, milyen a szingli élet, miután a feleségével, Rachellel a válás mellett döntenek. Sok ismerkedésről, bulizásról és éppen csak megismert nőkkel való szexelésről ábrándozik, ami ugyan össze is jön neki, de nem tudja sokáig élvezni, mert rá kell döbbennie, hogy ő valójában nem elvált, hanem egyedülálló szülő lett: a felesége egyik napról a másikra teljesen eltűnik az életéből, nem jelentkezik se a gyerekekért, se másért, így neki kell megoldania mindent, miközben a munkahelyén, a kórházban épp az előléptetésért küzd. A Fleishman bajban van bepillantást enged a New York-i elit köreibe (egy flashbackben hősünk elmondja, hogy a jelenlegi fizetésével a világ bármely részén gazdagnak számítana, kivéve Manhattan azon néhány háztömbjében, ahol épp élnek), és bár néha gúnyolódik a felszínességükön, alapvetően azt akarja bemutatni, hogy az elért álomkarrier és az idilli család sem jelent automatikusan boldogságot, hiszen csak akkor lehetünk boldogok, ha a saját démonjainkkal már megküzdöttünk.
A Jesse Eisenberg, Claire Danes, Lizzy Caplan és Adam Brody alkotta színésznégyes egytől egyig telitalálat a főszerepekben. S bár a széria súlyos témákkal foglalkozik és nem mellőzi a mélységet, sikerül könnyed, rendkívül szórakoztató, játékos formában tálalnia, méghozzá úgy, hogy eközben egy pillanatra sem válik megterhelővé.

Tóth Csaba