M. Kovács Melinda: Kartávolság

Kartávolság! – sipítja Lányi tanárnő, a harmadikosok vihogva rendeződnek egyetlen hosszú sorba. – Nagyság szerint! Mindent elfelejtettetek a két hónap alatt? Ugyanígy csináltuk tavaly is! Tóth, mit keres a sor végén?

A lányok lökdösődnek, egymás lábát taposva keresik a helyüket. A tanév első tornaóráján még semmi sem megy gördülékenyen. Tanárnő kérem, otthon felejtettem a tornaruhámat. Lányi összeszűkült szemmel méri végig Baloghot, legközelebb a fejedet is hagyd otthon, hogy ne lássam a mélabús ábrázatodat, mondja. Na, ülj le, ma még elnézem, de a jövő héttől nincs elfelejtettem, meg fáj ezem meg azom! Egész nap hozzá vagytok nőve a mobilokhoz meg a számítógéphez. Legalább tornaórán tegyetek ki magatokért!

Végre rendeződik a sor, Lányi elégedetten méri végig a tizenöt kamasz lányt. Na, így már mindjárt más, bólogat. Bemelegítés, két kör a sportpálya körül, aztán jöhet a távolugrás, vezényel.

A lányok sóhajtozva adják meg magukat, emberkínzás reggel nyolckor a futás, morog Csémi. Inkább szednék uborkát az apám kertjében, ennél még a befőzés is izgalmasabb. Szerintetek Lányi mivel tölthette a nyarat? Biztos a balatoni nyaralójában lógatta a lábát, és limonádét kortyolva tervezgette, hogyan készít ki bennünket a következő tanévben. Tóth felröhög, felzárkózik Csémi és Somogyi mellé, együtt teszik meg az első kört. A légzésre figyeljetek fecsegés helyett, szól rájuk a tanárnő.
Néhány méter után Somogyi nem bírja tovább: és a tiéd hogy telt, kérdezi. Tele a pince, kompót, savanyúság, paradicsom, mindenből lett bőven télire? Ne is mondd, alig volt időm a strandra. Még szerencse, hogy idén is elfagyott a barack, és nem kellett két teljes hétig a létrán nyújtózkodnom.

Nekem kijutott a strandból, mondja Tóth, bár a medencét csak távolból láttam. Rá sem bírok nézni a fagyira. Azt hittem, sosem tudnék betelni vele, de ha hetekig gombócozol, végül már a látványától is émelyegsz.

A moziban sem volt jobb, én meg a popcorn szagától vagyok rosszul, fintorog Somogyi. De legalább a társaságra nem panaszkodhatom. Na, mesélj, csillan fel a másik kettő szeme. Csak ha előbb lépitek át a célvonalat, vigyorog Somogyi. Sprintre vált, az utolsó fél kört felfoghatatlan tempóban teszi meg. Már tavaly kerületi bajnok lett ezerötszáz méteren, az a két hosszú láb igencsak megkönnyíti a dolgát. Ha a győzelmen múlik, hogy lehulljon Somogyi nyári kalandjáról a lepel, sose fogják megtudni, ki csavarta el a fejét.

Lihegve sorakoznak a többiek mellé, a térdükre támaszkodva igyekeznek levegőhöz jutni. Gondolom, a Balaton-átúszáson senki nem vett részt az osztályból, sóhajtozik Lányi tanárnő, ezzel a csapnivaló kondícióval a feléig sem jutottatok volna. Maga mellé parancsolja Baloghot: ha már gyakorolni nem tud az otthon felejtett tornacucc miatt, álljon a homok mellé, és jelölje, ki mekkorát ugrik. Somogyi ismét remekel, azok a hosszú lábak ebben a számban is verhetetlenek. Csémi épphogy megugorja a kívánt szintet, a többieknek három próbálkozás sem elég. Az óra végén Lányi tanárnő bosszúsan tereli őket az öltözőbe. Az első félév is kevés lesz, hogy életet leheljek a társaságba, dünnyögi, a tanári felé veszi az irányt.

Két éve ígérik, hogy felújítják a zuhanyzókat, de továbbra is harcolni kell a fülkékért, mert csak az első öt lány jut biztosan meleg vízhez. Tóth épphogy besurran Csémi előtt az utolsó szabad fülkébe, Csémi bosszankodva huppan le Somogyi mellé a padra. A barna lány ráérősen fűzi a cipőjét, talán ő az egyetlen, akinek nem okoz gondot a hideg víz, rendszeresen alkalmaz jeges fürdőt szaunázás után. Szóval, ki a pasi, faggatja a másik. Somogyi nem reagál, a sportszatyorban kotorászik, úgy tesz, mintha lázasan keresne valamit. Ne csináld már, nyafog a barátnője. Tóth szokatlanul gyorsan végez, flip-flop strandpapucsa cuppog a csempén, nedves nyomot hagy maga után. Már csak langyos, háborog. Somogyi felkapja a törölközőjét, fürgén lép be a helyére. Tökmindegy, úgysem ismered, kiabál ki a zuhanyfüggöny mögül.

Csémi kicsivel csengetés után nyitja az osztályajtót, Ravasz tanár úr kimérten méri végig, a fejével int, hogy üljön végre a helyére. Soha nem szól, ha elkésnek az órájáról, de egyetlen perc sem marad következmények nélkül. Az óra végén háromoldalas feladatlapot tesz a lány elé, holnapra, mondja, mutatóujjával a padon heverő papírlapot kocogtatja. Csémi gyűlöli merev, erőszakos tekintetét, megalkuvó bólintással jelzi, hogy megértette. Ma sem alszik néhány óránál többet, nyugtázza, rámegy a fél éjszakája a matekpéldákra, de egy szót sem szól, megjegyzés nélkül csúsztatja a füzetébe a papírlapokat. Ha kötekedik, a hármas is veszélybe kerülhet. A második év végén is két jegy között egyensúlyozott. Ravasz, mivel az osztályfőnökük, és fontos számára az osztályátlag, két javítót is íratott vele, hogy megadhassa a jobbik jegyet. Bár nagyon szigorú, nincs benne rosszindulat.

Az osztályból csak Somogyi meg Tóth van tisztában Csémi családi helyzetével. Az osztályfőnöke biztatja: jó feje van, sokkal többre volna képes. Nem is sejti a közepes bizonyítvány okát: a családi bizniszt, amiből ki kell vennie a részét, az estig húzódó kerti munkát. Hogy holtfáradt, mire nyolc után asztalhoz ül, és nekilát a tanulásnak.

Ebédszünetben Tóth elkéri és lefotózza a feladatlapokat, délután küldöm, ígéri. Ő a legjobb matekos az osztályban, egy óra alatt végez majd az egésszel, Cséminek legalább másfél kell, hogy a füzetébe másolja a megoldásokat.

Beugorhatok délután segíteni, ajánlkozik Somogyi. Hazafelé sétálnak, ötven méter van már csak a megállóig, ahol Csémi felszáll a buszra. Közel lakik a városhoz, akár biciklivel is megtehetné az utat, de a tavalyi szerencsétlen baleset óta az anyja ragaszkodik hozzá, hogy inkább a helyi járattal közlekedjen. Váradiné soha nem fogja kiheverni a lánya elvesztését, nem lehet bízni a mai sofőrökben. Nyugodtabb vagyok, ha tudom, hogy felszálltál a buszra, érvelt.

Nincs kedvem a lakásban gubbasztani, nyavalyog Somogyi. Csémi elnyúlt képe felerősíti benne a lelkifurdalást, amiért nem engedte maga elé a zuhanyzóban. Jól tudja, hogy Cséminek kétszer annyi ideig tart a szépítkezés, mint bárki másnak, bunkóság volt tőle, hogy megelőzte.

Legalább a suliban nézzek ki jól, ha a nap másik felét úgyis a kertben, mackónadrágban meg kinyúlt pólóban kell töltenem, indokolta a lány. Szeptember végi vasárnap délután volt, akkor kezdték a gimnáziumot, Tóth lányszobájában oldották a matekpéldákat, közösen készültek a másnapi felmérőre.

Az anyja tízpercenként rájuk nyitotta az ajtót, almás pitét és gyümölcsteát szolgált fel, hatalmas tányéron cikkekre szeletelt almát és körtét. Csémi akkor mesélt nekik először az otthoni kötelezettségeiről, az apja abnormális elvárásairól.

Somogyi panelben nőtt fel, rajongott a nagyanyja vidéki kertjéért. Hogy növények közt lehet, számára örömteli kikapcsolódás. Tudod, hogy apám nem engedi, hogy nálunk dolgozz, hárítja az ajánlkozását a barátnője. Pocsék hangulatban bandukol mellette, moziról és shoppingolásról ábrándozik. Alig várom, hogy vége legyen a szezonnak, és kiszabaduljak abból a dzsungelből, sóhajt, a sötétkék hátizsákot hanyagul feljebb rántja a vállán. Rossz ránézni, testtartása akár egy görnyedt vénemberé.

A hármas busszal átmegyek, majd azt mondom apádnak, anyám paprikáért meg cukkiniért küldött, és ha nem gond, inkább ledolgoznám az árát. Tudja, hogy anyu egyedül nevel, nem fogja visszautasítani az ajánlatomat. Csémi hezitál, az apja kiszámíthatatlan, ha rossz napja van, nem tűr meg idegeneket a kertjében. Meggyőződése, hogy a barátnője csak hátráltatja a munkában. Lazább napokon megengedi, hogy maradjon, de ha sok a munka, nyers és elutasító a lánnyal, nemegyszer előfordult, hogy Csémi érezte kínosan magát a viselkedése miatt.

Nyomasztó a buszmegállóban várakozó tömeg. A fél kettes járat szinte mindig zajos, tömve harsány diákokkal, emellett rendszeresen késik. Bringával már rég otthon lennék, morcogja a lány. Hiába küldi haza, Somogyi hűségesen ácsorog mellette. Ráérek, legyint, úgysincs lecke holnapra, csak unatkoznék. Későn veszi észre Csémi könnybe lábadt szemét, már nem szívhatja vissza a meggondolatlan kijelentést. Vagy lemásoljam inkább a matekot? – próbálkozik. Ravasz ismeri a kézírásunkat, dünnyögi a másik. De azért kösz, teszi hozzá, az arcára erőltetett mosoly furcsa grimaszba torzul. Alig fér fel a buszra, az ajtóhoz préselődve, erőtlenül integet Somogyinak.

Somogyi előhalássza a mobilját. Már félúton van hazafelé, mire összeszedi magát, és kikeresi a névjegyzékből az osztályfőnöke számát. A jelenlegi helyzetben ez tűnik az egyetlen megoldásnak, hogy tehermentesítse Csémit a matek alól.

Este hétkor Csémi étvágytalanul kanalazza a vacsoráját: Tóth még mindig nem küldte át a matekleckét. Összerezzen, amikor megszólal a konyhapulton hagyott mobil. Az apja nem tűri az asztalnál a telefont, ezért jóval később, a szobájában olvassa el az osztályfőnökétől érkező üzenetet. Egyszerre dühös és felszabadult.
A Sport utcai lakótelep egyik konyhájában, Somogyi a második adag édességet veszi ki a sütőből. Holnap szükség lesz némi engesztelésre: Csémi utálja, ha beleavatkoznak az életébe. Szerencsére odavan az almás-diós muffinért.