M. Kovács Melinda: Holnap Balaton

Holnap Balaton, kiabálja az ötéves, amint halmintás úszóövvel a derekán ugrál az ágy közepén. Az esti mese ígérete is kevés, hogy vízszintes helyzetbe lehessen könyörögni, az utazás fékezhetetlen lázban tartja. Flóra fáradtan győzködi, ha nem alussza ki magát, nem lesz ereje a másnapi kalandokhoz, de Beni energiája végtelennek bizonyul. El kellene még rakodni a konyhában, megöntözni a szobanövényeket és a kertet, hacsak nem akarja hajnali hatra állítani az ébresztőt. Mátét hiába szólítja, már legalább félórája kidőlt, a konyháig hallatszik a szuszogása, ahogy elnyúlva alszik a tévé előtt.

Hét körül, éppen csak vacsorára hozta haza a gyereket a nagyszülőktől, hogy legyen idejük nyugodtan, mindent átgondolva bepakolni. Flóra szülei két hétre vállalták Benit, így már csak hat hetet kell megoldaniuk a nyárból. Az anyósára idén sem számíthatnak, túlságosan elfoglalt: a gyerek mellett lehetetlen a befőzés, olyan kis eleven, minden percben rajta kell tartani a szemem, szabadkozott.

Máté a hazafele úton újságolta el a fiuknak, hogy másnap indulnak a Balatonra nyaralni. A gyerekből egy szempillantás alatt szállt el a fáradtság, amikor megtudta, hogy ahhoz a nagy vízhez mennek, ahol a nagypapa azt a hatalmas harcsát fogta, melynek feje trófeaként pihen a garázs hátsó falán. Beni hangos csatakiáltással rohant a házba, és ragyogva csimpaszkodott az anyja nyakába: borítékolható volt az elhúzódó altatás.

Idén Szilviék családjával nyaralnak, akik rutinos balatonozók, Szilvi gyerekkora óta imádja a magyar tengert. Végigjárták már az egész északi partot, egy ízben körbe is biciklizték a tavat, de mindig is Tihany volt a szíve csücske. Ha még sosem jártál a Balcsinál, ezzel kell kezdeni, állította, miközben lelkesen vázolta a terveket.
Az nem lehet, hogy elmúltál harminc és még nem láttad a Balatont, hüledezett, amikor elmesélte neki, hogy bár nem egyszer látta Bulgáriát és Törökországot, az olasz tengerparton is járt, a szülei soha nem vitték el a Balatonhoz. Itt az ideje, hogy változtass ezen, közölte Szilvi, idén próbáljuk ki együtt.

Magára vállalta a szervezést, lefoglalta az apartmant, összeállította a programot. A két hasonló korú fiúgyerek jól ellesz együtt, a férjek is ismerik egymást, ha nem sikerül is minden zökkenőmentesen, egy próbát mindenképpen megér. Flóra az utolsó pillanatig óvatosan kezelte az utazás gondolatát, sem magának, sem Beninek nem akart csalódást okozni. Évek óta álmodoztak Szilvivel az együtt töltött tihanyi hétről, de Mátét jobban vonzotta a tenger, Horvátországba, a görög szigetekre vágyott. Bár hónapok óta azt hajtogatta, hogy idén nincs kedve a repüléshez, az autósztráda tömegnyomorának gondolatától meg a pánikroham kerülgeti, Flóra tartott tőle, hogy a nyár közeledtével meggondolja magát. Tévedett: május végén minden különösebb vonakodás nélkül fogadta Szilvi ajánlatát.

Pontban reggel kilenckor áll meg az autójuk Flóráék háza előtt, Szilvi kipattan, lelkesen ölelgeti a barátnőjét meg Benit, Máté arcára csak egy gyors, leheletnyi puszi kerül. Ma végre elveszíted a Balaton-szüzességedet, vigyorog, biztos vagyok benne, hogy szerelem lesz első látásra. Két röpke óra után ott vagyunk, délre elfoglaljuk az apartmant, aztán megebédelünk a Lepkében. Stílusosan hozzá is öltöztem, mutatja a pólóját, hatalmas pillangók tarkítják a fehér anyagot. A vendéglő egy rövid séta a szállástól, a vízzel szemben fekszik, közvetlenül a parton: megeszünk egy isteni halászlét, közben gyönyörködhetsz a mesés látványban.

Míg a többiek elintézik a bejelentkezést és átveszik a kulcsokat, Flóra lop magának egy negyedórát, leballag a partra, végigsétál a stégen, leül, a vízbe lógatja a lábát: langymeleg. A déli napfényben csillogó Balaton a ringatózó vitorlásokkal elmondhatatlan nyugalmat áraszt. Szilvi nem túlozta el, valóban különleges.

Az apartman kicsit szűkös, de modern és tiszta, Szilviék vállalják a kihúzhatós kanapét a nappaliban, az egyik szobában alszik majd a két gyerek, a duplaágyasat pedig átengedik Flóráéknak. Bár a házban csak egy fürdőszoba található, meg egy földszinti mosdó, ennyi kellemetlenség belefér, ha ilyen jó áron jut az ember szálláshoz.

Néhány perc alatt szemrevételezik a helyet: tágas parkoló, kellemes zöld kert tartozik az házhoz, fák, bokrok mindenütt. A felső szint teraszáról szép kilátás nyílik a vízre, ide vagy akár az udvarra is kiülhetnek esténként, ha társasozni, iszogatni támad kedvük. A bőröndöket egyelőre csak a fal mellé állítják, kipakolni ráérnek később, sürgetőbb most az ebéd, mindannyian farkaséhesek. Indulás előtt a két nő még elfoglalja a fürdőszobát, hogy rendbe szedje magát, húsz perc múlva a férjek türelmetlenül toporognak a ház előtt. A gyerekek gyorsan megfeledkeznek a hasukról, lefoglalják őket a bokrok alatt futkározó gyíkok, a kertkapun kapaszkodó keresztespók, a járdán araszoló, házát cipelő, hatalmas csiga. A levendulához ne menjetek közel, szól rájuk Máté, sok a méh a virágok körül.

Az étteremmel szemközti szabadstrandon színes napernyőket pörget a langyos szél. Tudtam, hogy otthon marad valami, kap észbe Flóra, ilyen melegben félóra alatt szénné égünk a parton. Kettő is van a kocsiban, inti le a barátnője. Szilvi arcát hatalmas szalmakalap árnyékolja, napszemüvegből egy számmal nagyobbat hord a kelleténél, félti a bőrét, az év melegebb felében reménytelen küzdelmet folytat a szeplőivel. Hiába a jobbnál-jobb fényvédők, május elejétől vidám, barna pöttyök díszítik az orrát. Flóra irigyli értük: remekül harmonizálnak vörösesszőke hajával, porcelán bőrével.

Riasztó látványt nyújt az üresen tátongó, frissen festett étterem. Attól tartok, itt ma nem eszünk halászlét, nyögi Szilvi, kétségbeesetten méregeti a terasz végében pihenő, egymásra pakolt asztalokat. Kinek jut eszébe felújítani a szezon közepén, dühöng. Valószínűleg csak megcsúsztak kicsit. Flóra rendületlen nyugalma megzavarja Szilvit, dühösen dobja a táskájába a mobilt. A weboldalukon persze egy szót sem ejtenek róla, dünnyögi.

A belvárosban elfogyasztott harcsapaprikás végül mindenkit kiengesztel, ebéd után elégedetten nyújtóznak a vízparton, a két férfi úszni tanítja a gyerekeket. A fiúk gondolkodás nélkül vetik magukat a habokba, a vízi madarak és az apró halak hosszú időre lefoglalják őket. Az apartmant bérbe adó hotel teraszán vacsoráznak, Szilvi szándékosan ül háttal a víznek, hogy Flóráéknak jusson a balatoni kilátás. Barátnője elmélázva kortyolja a bort, a nővére epés megjegyzése jár a fejében.
Balaton? – húzta a száját Réka, amikor elújságolta neki, hogy idén az északi parton nyaralnak. A kisujjadat sem mártod bele abba a vízbe: koszos és büdös annak, aki az Adria áttetsző kékségéhez szokott. Mélyen érintette a rosszindulat, bár gyanítja, hogy csak az irigység szólt belőle. Gyerekként a nyári szünidők jelentős részét vidéken, a nagyszülőknél töltötték, fürödtek kanálisban és kisebb-nagyobb tavakban, imádta a vizet akkor is, ha nem volt éppen kristálytiszta. Réka tavalyi válása jócskán megkurtította a lehetőségeit, a megszokott, családi luxusnyaralások után idén nem volt kilátásban üdülés. Hiába ajánlottak fel egy szolidabb, közös kirándulást, Réka finnyáskodva utasította vissza a szüleit. Tudod, milyenek anyáék, eszem ágában sincs napokon keresztül a zsörtölődésüket hallgatni, magyarázkodott.

A strandolás köré Szilvi városnézést is szervez, Balatonfüred az utolsó előtti napon kerül sorra. Kora délután gyerekcsoport várakozik a kikötőben, nyolc és tizenkét év közötti lányok, fiúk vegyesen. A vezetők hangosan navigálnak: együtt szállunk fel, ne maradj le, szépen sorban, egymás után haladjatok. Szilvi feszült a sokaság láttán, aggódik, hogy nem marad ülőhely az árnyékos oldalon. Meglepődik, amikor két diáklány előzékenyen húzza arrébb, majd teszi a földre a hátizsákját, hogy helyet szorítson nekik.

Alig húsz perc múlva már a Tagore sétány hatalmas platánjai alatt andalognak, jólesik a kellemesen hűsítő fagylalt. Vásárolnak néhány szuvenírt a nagyszülőknek és Réka gyerekeinek, Szilvi bikinit próbál, a fiúk vízipisztolyért nyaggatják az apjukat. Mátét lefoglalja a fotózás, Flóra sürgeti, a Jókai Mór Emlékházat mindenképpen látni szeretné.

Vacsora után fáradtan várják a hajót a kikötőben, esti fürdőzésről ábrándoznak. A Halász és a Révész csizmáját meg kell simogatni, hogy biztosan visszatérjetek, figyelmezteti őket Szilvi. A két szobor közt lustán ereszkedik a víz fölé a lenyugvó nap. Flóra a lábbelire teszi a kezét, Máté tökéletes fotón örökíti meg a pillanatot.
Kevés az utas a hajón, ez az utolsó járat Tihanyba, nem keresnek ülőhelyet, a korlátra könyökölve figyelik a naplementében ringatózó vitorlásokat. A Balaton türkiz színe tényleg teljesen más, mint a sötétkék Adria, de kétségkívül gyönyörű. A holnapi nap az utolsó, jegyzi meg Flóra bánatosan, a hétvégén már senki sem szolgálja fel a vacsorát. Kit érdekel, mi lesz holnapután, vonogatja a vállát a barátnője. A lényeg, hogy holnap még Balaton.