Ginger Rogers, az amerikai táncfilmek csillaga 30 éve halt meg

Virginia Katherine McMath néven született 1911-ben egy Missouri állambeli kisvárosban. Szülei korán elváltak, és harcba kezdtek lányuk felügyeletéért. Apja kétszer el is rabolta őt anyjától, aki később másodszor is férjhez ment - a Rogers nevet mostohaapja után vette fel. Mivel keresztnevét családtagjai nehezen ejtették ki, egyik unokatestvére kezdte előbb Dindának, majd Gingernek hívni őt. 

A kislány érdeklődése egyre inkább a tánc, a színház és a zene felé irányult, és ebben támogatta őt színikritikusként és forgatókönyvíróként dolgozó édesanyja, aki szerint gyermeke előbb tanult meg táncolni, mint járni. Ginger 13 évesen már varietében lépett fel, egy évvel később pedig megnyerte a texasi charleston-bajnokságot. Ezután évekig járta az Egyesült Államokat egy vándortársulattal, amelynek egyik tagjához 17 évesen férjhez is ment. A következő évben már a Broadway deszkáin ropta, 19 évesen pedig megkapta a Gershwin-testvérek Girl Crazy című musicaljének főszerepét, amely híressé tette.

A legendás páros, és ami mögötte van

Sikeres musical- és revüsztárként a filmproducerek is felfedezték. Első emlékezetesebb filmjét 1933-ban forgatta Táncoló tündérek címmel. A Hollywoodba vezető úton a kor kívánalmainak megfelelően barnából szőke lett. Az a könnyedség, amellyel a filmvásznon mozgott, kemény munka eredménye volt, szavai szerint 

addig gyakoroltam, amíg véres nem lett a lábam.

Kezdetben a csípős nyelvű, kékszemű szőke démon szerepkörébe skatulyázták be, majd Fred Astaire oldalán ő lett az elbűvölő, csodálatos, karcsú hölgy, aki örömöt és reményt vitt a gazdasági válságot megszenvedő amerikaiak életébe. 

Először 1933-ban a Riói lányokban (Flying Down to Rio) dolgoztak együtt Fred Astaire-rel – ekkor még nem ők voltak a főszereplők, de „ellopták a show-t". A legendás páros tíz filmben énekelt és táncolt együtt, a leghíresebb dalszerzők versengtek értük. A nézők pedig rajongtak a látványért, amint Rogers hosszú, finom ruháiban szinte súlytalanul siklik a parketten partnerével. 

A valóságban azonban nehezen tudták elviselni egymást. (A táncospár ihlette Fellini Ginger és Fred című 1986-os filmjét, Giulietta Masina és Marcello Mastroianni felejthetetlen alakításával.)

Színészből rendező

Ginter Rogers összesen több mint 70 filmben szerepelt, többségük a 30-as és 40-es években készült. Népszerűségére jellemző, hogy 1936-ban a texasi haditengerészet tiszteletbeli admirálisának nevezték ki. Szinte minden műfajt kipróbált, játszott bohózatban és drámai szerepkörben, színpadon és televíziós produkciókban, 1940-ben a Leánysors (Kitty Foyle) című drámai alkotásért megkapta a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat. 

Utoljára 1965-ben állt kamera elé a Harlowban, ezután visszatért a színpadra, a Hello Dollyval indult amerikai körútra, 1969-ben pedig Londonban a Mame musical címszerepében aratott kirobbanó sikert. A rendezéssel is megpróbálkozott: 74 évesen egy musicalt (Babes in Arms) állított színpadra, élete utolsó évtizedeiben pedig több tévésorozatban is szerepelt. 

Az életben korántsem boldogult olyan jól a férfiakkal, mint a filmeken. Öt házassága végződött válással, de arra a kérdésre, hogy újból férjhez menne-e, élete vége felé is igennel válaszolt: 

Szerintem az egyetlen civilizált életforma a házasság, a többi káosz. A baj csak az, hogy az én szakmámban biztonságot nyújtó férfira lett volna szükség. Ez volt az én fő problémám. 

Ginger Rogers 1938 és 1951 között négy alkalommal szerepelt a Life magazin címlapján, 1960 óta csillaga van a hollywoodi Hírességek sétányán, 1992-ben a Kennedy Center díjával ismerték el. Önéletrajza Ginger, My Story címmel 1991-ben jelent meg. Élete végén egy szélütés kerekesszékbe kényszerítette. Hollywood aranykorának csillaga szívroham következtében halt meg kaliforniai otthonában. Utolsó lakhelyén utcát neveztek el róla, élete musicalt is ihletett, amelyet 2007-ben mutattak be. Az oregoni Medfordban pedig színház viseli a nevét, és egy koktélt is elneveztek róla.