Tele van az internet különböző módszerekkel, hogy az ember hogyan vészelje át a karanténnal járó bezártságot, és ez még egy ideig alighanem így is lesz, ideje felkészülni a harmadik hullámra és így tovább. Ajánlanék én is egy szórakoztató módszert.

A minap szembejött velem Billy Collins, az amerikai költő. Mindketten a lakásunkban ültünk éppen, és még csak nem is ugyanazt az időt mutatta az óránk. Ez is a világjárvány hozadéka, hogy ilyesmi dolgok történnek velünk.

A hét mottója ezúttal Szalay Zoltántól.

Lassan éled újra a város. A Főrévi úton még csak akkor tömött a kocsisor, amikor a lámpa zöldre vált, és a trolikon is sok az üres ülőhely.

A hagyományos értelemben nincs többé. Nem tudok úgy írni, hogy ne az járjon a fejemben, ez már egy új műfaj.

Komárom | Nagy Hajnal Csilla nyerte az első díjat a Dráma 2019 című jeligés pályázaton, melyet a Dialóg nonprofit szervezet hirdetett meg idén februárban a szlovákiai magyar régiókhoz kötődő szerzők részére. A pályázatra 19 szerző 22 műve érkezett be, és a bírálóbizottság szerint a felhozatal túlszárnyalt minden várakozást.

Pozsony | Fura érzés turistaként keresgélni valamit az ember állandó lakhelyén. Mentségemre szólva, nem voltam egyedül ezzel – régebbi pozsonyiak is bizonytalanul méregették a Lakatos utca 10. számú házat. Ez a Rómer-ház, Rómer Flóris született itt, akiről mesekönyvet írt Szalay Zoltán a Pozsonyi mesék-sorozatban.

Vajon van-e olyan, hogy egyszerre radikálisan komolynak és komolytalannak lenni?

Pozsony | Újabb kötet jelent meg a Pozsonyi Mesék sorozatban, amely a városban született, diákoskodó, hosszabb-rövidebb ideig dolgozó művészeket igyekszik bemutatni a gyerekeknek.

Borús szombat reggel van, amikor útnak indulunk. A szokásos Pozsony–Hetény útvonal Andiékhoz, át a Csallóközön, ahol már lassan virítani kezd a repcetenger, és az út mentén az elnökjelöltek plakátjait a Brüsszelbe vágyakozó politikusok arcképei váltották fel.

Szalay Zoltán 2016 júliusától idén májusig volt lapunk főszerkesztője. A jubileum alkalmából így köszöntötte az Új Szót.

"Csehszlovákia közben épp százéves lett, és ugyan Csehszlovákia már nincs, a száz év kisebbségeinek egy része még itt van."

Üres a temető augusztus huszadikán kora délután, perzsel a nap, inkább a reggeli vagy az esti hűvösebb órákban járnak ki ilyenkor a helyiek. Most alighanem a nappalijukban nézik, ahogy lobog a nemzeti zászló a Kossuth tér felett, a közjogi méltóságok pedig a nagyívű beszédeiket mondják.