Vendégségben Rómer Flórisnál

A könyvbemutatóra tekintélyes számú érdeklődő gyűlt össze, ami egyébként nem meglepő a Pozsonyi Kifli rendezvényein – a helytörténeti egyesületnek komoly rajongótábora van. 
Rómer Flóris (1815–1889) bencés szerzetes, régész, művészettörténész, egyetemi tanár neve nem túl ismert, pedig jócskán megelőzte korát, ráadásul tudósokra egyáltalán nem jellemző módon fegyverrel a kezében harcolt az 1848–49-es szabadságharcban. Világos után bebörtönözték, 1854-ben szabadult, majd több helyen tanított, nevelősködött, nagyváradi kanonokká is kinevezték. Saját rajzaival ellátott többkötetes naplója a modern régészet, művészettörténet és műemlékvédelem értékes forrása. 
Pozsonyi szülőházának hangulatos udvarán, ahol most eldugott kiskocsma működik, Csécs Terézia, a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum munkatársa méltatta a Rómer Flóris, a mesék megmentője című kötetet. A muzeológus szerint nem könnyű a gyerekek nyelvén szólni erről a jelentős polihisztorról, mert olyan területeken tevékenykedett (földtani kutatások, antropológia, régészet), amelyekről a kicsik keveset tudnak. A szerző épp ezért használ egy csomó számukra ismerős dolgot. 
„Mindjárt az elején egy étvágygerjesztő torta segítségével elevenedik meg a pákosztos kisgyermek, aki szerette a meséket, és szeretett a dolgok mélyére nézni. A gyermeki fantáziát bizonyára megmozgatják a dínók, akik szerettek kocogni a Duna-parton, emiatt jött létre a pozsonyi Zergehegy is. A repülő hüllők meg postáskodtak. Így, hogy a tanulás inkább a mesék megismeréseként működött, még az iskola sem olyan riasztó a kis olvasók számára. A gondos atya a német anyanyelv mellé elküldi fiát szlovák és magyar nyelvgyakorlásra, majd feltűnik Pannonhalma, mai korunkba helyezve, hiszen ma is megcsodálhatja a várat, aki Pozsony felől utazik a Balatonhoz. Megfogalmazódik a szerzetesség lényege is, az, hogy imádkoznak és dolgoznak – ami kimondva-kimondatlanul meghatározta Rómer tevékeny életét. /.../. Még a szerzetesi névadás, névváltoztatás magyarázata is belefér az első öt írott oldalba.”
Csécs Terézia kiemelte, hogy a szerző remekül fordítja le Rómer gondolatait a gyerekek nyelvére. „A mesekönyv ötödik és hatodik fejezete azoké a Pozsonyban eltöltött éveké, melyeket Rómer élete legszebb időszakaként említ egyik levelében. 1845–48 között a Pozsonyi Akadémia tanára, József főherceg nevelője, pedagógusi pályájának talán legsikeresebb évei ezek, mikor seregestől özönlöttek óráira az érdeklődők más iskolákból is. /.../ Saját pénzéből fizeti a kertészt, akivel a pozsonyi ligetet botanikus kertté igyekszik varázsolni, villámhárítót szereltet a székesegyházra, és haláláig tartó, szoros barátság alakul ki közte és főhercegi kis tanítványa között.”
A könyv szépen bemutatja Rómer ismeretterjesztési szenvedélyét, a tanítványaival a természetbe tett kirándulások és a szemléltető oktatás révén, sőt napjaink egyik legégetőbb problémája, a környezetvédelem is szóba kerül. Ezután a szabadságharc eszméivel és csatáival ismerkedhetnek meg a gyerekek, szintén számukra érthető módon: „Nem avégett folyt a harc, hogy a polgárok nyáron elmehessenek a Balatonhoz szabadságra, hanem azért, hogy a császár ne csinálhassa velük azt, amihez éppen kedve szottyan”. 
Csécs Terézia szerint azt is egyszerűen és érzékletesen magyarázza el a szerző, mi volt a dolga Rómernek, amikor utásznak állt, és a börtönéveket sem színezi túl ijesztőre, inkább azt emeli ki, hogy hősünk nyelvtanulással, festegetéssel, ékszerkészítéssel, könyvkötészettel foglalkozott, mérnöki tanulmányokat folytatott. „A mesében teljesen természetesnek tűnik, hogy egy várbörtönben ilyesmikkel kell eltölteni a fogság idejét”.
Felbukkan Rómer fontos tulajdonsága, az igazságkeresés is, amire álombéli barátja, példaképe, Marcus Aurelius császár biztatja őt. „Ez készteti arra a határon belül és kívül is egyre ismertebb régészt, hogy hamis vélekedéseket, tudománytalan következtetéseket, tudományos hazugságokat, álhíreket leplezzen le” – emelte ki a méltató. 
Szalay Zoltán szerint Rómer igazságkeresése manapság, a tudománytalan badarságok és álhírek korában rendkívül időszerű és rokonszenves tulajdonság. A szerző elmondta, hogy egy nyitott, érdeklődő, jó kedélyű ember képe rajzolódott ki előtte, amikor Rómer pályáját tanulmányozta. Meggyőződése, hogy a gyerekek is szeretnék őt, ha leülne közéjük mesélni, és úgy beszélne tudományos dolgokról, hogy a laikusok érdeklődését is felkeltse. Marcus Aureliust azért szerepeltette a könyvben, mert Rómer erősen kötődött az antik világhoz, sok közös vonása volt a nagy sztoikus bölccsel, akivel nyilván jól megértették volna egymást. 
Szalay örül annak, hogy a kötet illusztrálását az a Lukács Zsolt vállalta el, akit karikaturistaként is nagyra tart. A rajzok jól kiegészítik a szöveget, és még lazábbá, könnyedebbé teszik az olvasást. 
A bemutató után az érdeklődők egy építész vezetésével szétnézhettek a Rómer-házban, amely az evangélikus egyház tulajdonában van, és öt éve kezdték felújítani. A rendbetétel lassan halad, de már most mérföldekre vannak attól az állapottól, amikor az elhagyatott ház hajléktalantanyaként működött.