<p>Hosszú ideje nem írtam dzsúdóról. Azóta, hogy Zoli meghalt.</p>
Valaki hiányzik
London |
Bírtam Zolit. Néha találkoztunk otthon Rimaszombatban focimeccsen, de többnyire telefonon beszélgettünk – emlékszem, egyszer este tízkor hívtam, égett a bőr a pofámról (hát ilyenkor kell interjút készíteni?), ő meg megörült, mert éppen rettenetesen unatkozott, egy lerobbant távolsági buszon rostokolt, s végül másfél órán át dumáltunk.
Pálkovács Zoli katonai világbajnok volt, Világkupa-győztes, Eb-ötödik. De az olimpiák valahogy sosem jöttek össze neki. Athénben és Pekingben is az első körben kiesett. Majd Londonban, mondogatta. Majd Londonban, gondoltam én, és ahogy ő bizonyára eljátszott a gondolattal, hogy 2012-ben olimpiai bajnok lesz, én is eljátszottam a gondolattal, hogy a helyszínről fogok tudósítani arról, amikor a nyakába akasztják az olimpiai aranyérmet.
Most itt vagyok Londonban a dzsúdón, de Zoli nincs itt. 2010 őszén egy bécsi versenyről hazafelé tartva autóbalesetet szenvedett.
Nem felejtettük el. London az ő olimpiája is lehetett volna. De még azt sem bánnánk, ha kiesett volna az első körben.
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.