Vágkirályfai segédlettel szárnyalt a Betonáris

Vágsellye/Vágkirályfa. A vágkirályfaiak ugyan nem jelentkeztek nyáron a bajnokságba, ennek ellenére a mátyusföldi település futballpályáján nincs kényszer szülte fociszünet.

Kéthetenként bajnoki párharcok zajlanak. Mi több, éppen a községben otthonra lelt vágsellyei Betonáris csapatában a helyiek számára sok ismerős arc bukkan fel rózsaszín mezben, melyet a nyáron kreált Galánta–Vágsellye VII. fociligában élen telelő alakulat futballistái viselnek. A Betonáris 2014-ben alakult, s az eltelt időszakban a Nyitra–Vágsellye–Aranyosmarót VIII. liga A csoportjában szerepelt. A klubot három futballkedvelő jóbarát, Vágó Olivér, Matej Szorád és Tomáš Čunčík alapította. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy azoknak a vágsellyeiknek és környékbeli labdarúgóknak kínáljon játéklehetőséget, akik hobbiszinten hódolnak szenvedélyüknek.

Betonozással kezdték

„A kezdeteknél, a kispályás tornákon, barátságos meccseken leginkább arra ügyeltünk, hogy ne kapjunk sok gólt. Focizsargonnal élve: betonoztunk. A Betonáris nevet azért is választották, mert a jó betonhoz cement, kavics és víz kell. Focira átültetve a három összetevő, a jól funkcionáló védelem, a középpályás alakzat és a csatársor jelenti egy futballcsapat sikerének a zálogát. Mezünk színe, a rózsaszín pedig a rákellenes harc jelképe. Polgári társulás vagyunk, szponzori támogatásból biztosítjuk a működésünkhöz szükséges anyagi feltételeket. Nálunk nincs honorárium, a játékosoknak és az edzőnek egy centet sem fizetünk. Klisének tűnhet, amit mondok: mindenért a játék öröme kárpótol bennünket. Kezdetben a vágvecsei futballpályán játszottuk bajnoki találkozóinkat, majd egy ideig a vágsellyei Duslo-stadion műfüves játékterén fogadtuk ellenfeleinket. Másfél évvel ezelőtt Vágkirályfán leltünk otthonra” – tájékoztatott a kezdetekről Tomáš Čunčík, a klub alelnöke.

Váratlan őszi elsőség

Idén nyáron erősödtek. A kényszerszünetnek köszönhetően a vágkirályfaiak keretéből tízen érkeztek vendégjátékra a Betonárishoz. Természetesen ingyen. „Már korábban is velük együtt edzettünk. Ismertük, megkedveltük egymást. Bennünket választottak. Azt ugyan sejtettük, hogy megszoríthatjuk a mezőny legjobbjait. Arra viszont még álmunkban sem gondoltunk, hogy minden mérkőzésünket megnyerve őszi elsőként érjünk célba. Sikerünket hatványozza, hogy hálóőrünk, Csimma Tibor tizenkét mecscsen gólt sem kapott, s mindössze háromszor táncolt a labda a kapujában. A mieink rúgták a legtöbb gólt, szám szerint hatvanhatot. Tizenhét találattal egyik meghatározó egyéniségünk, Erik Moťovský lett a félidei gólkirály. Legnagyobb riválisainkat, a vágvecseieket és a zsigárdiakat sikerült két vállra fektetnünk. A legemlékezetesebb teljesítményünket az őszi idényzárón nyújtottuk, a zsigárdiak elleni összecsapáson rakétarajtot vettünk, már a 6. percben 3:0-ra vezettünk. Sokat köszönhetünk az Interrel egykor bajnoki címet szerzett 49 éves játékosedzőnknek, Ján Chrenkónak” – fűzte tovább a gondolatsort a tisztségviselő.

Hétszázan a lelátón

Rákérdeztünk, miben látja a hozadékát a két szomszédos járás csapatait tömörítő közös VII. ligának? „Csökkentek a távolságok, az utazási költségek. A közönségvonzó, zömmel színvonalas derbiknek köszönhetően nőtt a nézőszám. A vágvecseiek elleni hazai párharcunkon hétszázan voltak a lelátón. Részben pótoltuk a vágkirályfaiak kilépésével keletkezett űrt. Egyébként a mezőnyben ősszel a Vágsellyei járás csapatai játszották a prímet, a Galántai járás legeredményesebb alakulata, a Hody a 6. helyen telel. Természetesen szeretnénk bajnokságot nyerni, a VI. ligába kerülni. A jövőben pedig a fociutánpótlás képzését is prioritásként tűztük ki” – tájékoztatott céljaikról Tomáš Čunčík.