Vadkerti Gábor: „Ég és föld az NB I és az extraliga”

A 31 éves kézilabdázó hét év után ismét érsekújvári nevelő-egyesületét erősíti az új idényben. A Csurgóval bajnoki bronzérmet szerzett játékost telefonon értük utol.

Múlt hétvégén volt a történelmi első edzőtábora az újonnan kialakított szlovák B válogatottnak. Mi volt az első reakciója, amikor megtudta, hogy önt is meghívta Václav Straka edző?

Először az jutott eszembe, hogy nekem már tiszta fölösleges a B válogatott, mivel azt gondoltam, ez a projekt azt a célt szolgálja, hogy a fiatal játékosok tanulják meg azt a rendszert, amelyben az A válogatott dolgozik. És szükség esetén, ha be kell ugraniuk Martin Lipták szövetségi kapitány csapatába, könnyebb lesz nekik beilleszkedni. Nem értettem, miért hívtak be engem, aki 31 éves vagyok. Felhívtam az edzőt, aki azt mondta, hogy én már voltam az A válogatottban, és kicsit segítsek neki. De mindenben jól fel volt készülve ő is, nagyon nem is kellett segítenem.

Akkor nem bánta meg utólag, hogy részt vett a gyakorlásokon?

(Nagyot sóhajt.) Nagyon úgy érzem, hogy nincsen már nagy kedvem erre a B válogatottra.

Csalódásként élte meg, hogy korábbi válogatottként nem az A csapathoz hívták?

Ott szerepeltem még nemrég, most azért is nem hívtak be, mert sérült voltam korábban. Vállműtétem volt, Lipták pedig most fiatal csapatot alakít ki, ami jó dolog, nincs vele gondom. Nekem úgyis nehéz lenne helytállni a válogatottban is, az érsekújváriaknál is, és közben melóba is járni, mert elkezdtem a kézilabda mellett dolgozni. Épp utóbbi végett jöttem vissza Magyarországról.

Ezek szerint nem is merült fel, hogy továbbra is egy NB I-es csapatban folytassa a játékot?

Ha jövőre lenne ilyen lehetőség, akkor nem zárom ki, hogy visszamegyek, de ahhoz sok mindennek jól kell alakulnia.

Hét évet töltött el Magyarországon különböző klubokban. Milyen tapasztalatai vannak az NB I-ről?

Először fél évet Debrecenben, fél évet pedig Gyöngyösön voltam. Utóbbi csapattal kiestünk, így visszatértem Érsekújvárba, de nem sikerült megállapodnunk, rá három napra pedig lehetőséget kaptam Csurgóra igazolni. Ott nagyon meg voltam elégedve, a főnököm egy nagyon rendes ember volt, a családdal is jól éreztük magunkat. A legszebb emlékem, amikor harmadikok voltunk 2013-ban, a veszprémi-szegedi páros után következtünk mi, nagyon nagy siker volt.

Maga a közeg és az egész bajnokság mennyiben más a hazai extraligához viszonyítva?

Huhú, ég és föld a kettő. Nagyon erősnek tűnhet ez a hasonlat, de így gondolom. Az NB I az utóbbi három-négy évben nagyot fejlődött. Az élvonalbeli magyar csapatok sok spanyol játékost igazoltak. Mondjuk a Bundesligához nem lehetne hasonlítani, mert ott mind a 16 gárda nagycsapat, remek szinten játszanak, de a 14 csapatos NB I első hat együttese kb. megfelel a német szintnek. Az extraligában van egy Prešov, és aztán hosszú ideig senki, majd utána jönnek a vágsellyeiek, a galgóciak, a nagytapolcsányiak. Nagyon nagy különbség van a feltételekben, az anyagi lehetőségekben, ez teljesen más itt és ott. Ha a mi csapatunkat, az érsekújváriakat vesszük, itt nincs egyetlen profi játékos sem, mindenki dolgozik és kézilabdázik, vagy suliba jár és kézilabdázik.

Ha már a Štart csapata került szóba, nyolc forduló után a hatodik helyen állnak, 4-4 győzelemmel és vereséggel. Elégedett a szezon első részével?

Rögtön az elején nyertünk Galgócon, nagyon beindultunk, otthon majdnem megvertük az eperjesieket. Végig vezettünk, az a vereség nagyon fájt. Utána egy kisebb gödörbe estünk, kikaptunk Nagytapolcsányban, ahol ki lehet kapni, de rosszul is játszottunk. Modrán viszont győzni kellett volna, de vereséget szenvedtünk... A cél továbbra is az első hat, ami afölött lenne, az már meglepetésnek számítana.

A Vadkerti név jól cseng a kézilabdában, Attila a magyar válogatott tagjaként olimpiai negyedik volt. Van valamilyen rokoni kapcsolata vele?

Sokan azt hiszik, hogy unokatestvérek vagyunk, mert amikor a magyar és a szlovák szövetség több éve közösen pályázott a 2019-es világbajnokság megrendezésére, egy kisfilm kedvéért ezt játszottuk el. De ez nincs így, csak azonos a vezetéknevünk.