Újabb edzőcsere és romló egészség

Gönci céloz és (a kis képen) nyilatkozikBerenhaut Róbert és Somogyi Tibor felvételeNem zár(t) könnyű esztendőt, de sikertelennek sem minősíthető, igaz, a szokásos győzelmek ezúttal elmaradtak. A világbajnokságon kiharcolt olimpiai rajtjog kárpótolja az elsőségek eltűnését?

Az ötkarikás kvóta a hatodik hely után született. Elvárásaim mások voltak a versenyidény előtt, hiszen meg akartam védeni világbajnoki címemet. Ugyanakkor rajtam kívül álló okok miatt nem tudtam úgy felkészülni a vb-re, hogy képes legyek újra nyerni. Kellemetlenségeim annyira keresztülhúzták a számításaimat, hogy egész évben képtelen voltam megszabadulni tőlük. Kiesések kísérték a felkészülésemet, lőszert kellett hajszolnom, sokáig egyedül, edző nélkül készültem, szinte magam végeztem a szükséges szervizszolgáltatást, nem volt teljes a szakmai stábom, mert edzőm Ščerbanovský a cégében bekövetkezett gondok miatt egyik napról a másikra hátat fordított. Elég sok tisztességtelen dolog látott napvilágot akkoriban rólam, s bizony olyan észrevételek kerültek a médiába, amelyek igazságtartalma egyenlő a nullával. Újfent bebizonyosodott, ha túlságosan megbízom valakiben, arra legtöbbször ráfizetek, mert becsapnak. Ugyanis az emberek időnként visszaélnek helyzetükkel. Én megbíztam korábbi edzőmben, Ščerbanovský úrban, de utólag állítom, szerencsétlen húzás volt, hogy felkértem őt az együttműködésre. Idővel ugyanis bebizonyosodott, hogy nincs a mai igényeknek megfelelő ismeretanyaga a sportról.

A világbajnokság óta a tapasztalt Štafen-Kračmár irányítja a felkészülését. Szerencsés volt ez az edzőcsere?

Egyelőre képtelen vagyok erre válaszolni. Hogy választásom mennyire volt szerencsés, az csak Athénban mutatkozik meg. Ha kiváló lesz a felkészülés, legrosszabb esetben a nyolcadik helyen kellene végeznem az olimpián. Akár valós éremálmokat is szövögethetek. Hogy mennyire sikerül a közös munka, azt nem tudom, mert egyelőre annyira behatóan nem ismerem Kračmár urat. Ugyanakkor tudom, hogy alapvetően célratörő ember, akiben óriási ismeretanyag van a lövészetről. Ebből szeretnék meríteni – teljes szakmai stábommal együtt. Ez lehet a közös sikerünk egyik tárháza.

Pillantsunk vissza a végéhez közeledő esztendőre. Milyen volt idén Jozef Gönci a versenypályán? Mi akadályozta leginkább az eredményességben?

Az egészségem. Már az év elején kezdődtek a bajok, s ezt a fáradtság fokozatai követték. Olyan forgószínpadra kerültem, amelyről nem lehetett lelépni. Egymás után következtek a versenyek, világméretű rendezvények, egyikről sem hiányozhattam. Alig maradt idő a regenerációra, felkészülésre, tornyosultak bennem a feladatok. A végén három érmet gyűjtöttem, amit viszont kedvezőnek tartok. Valóban nagyon fáradt voltam, s ha ilyen állapotban is dobogóra tudtam kerülni, akkor a lövő technikámmal és edzettségemmel nem lehet baj.

Fegyver és töltény. Úgy tűnik, mindkettő esetében, csak kísérletezik, távol van az ideálistól...

Látszólag úgy tűnik. Általában több lehetőség közül választhatok, és keresem a legjobbat. Idén a régi tölténykészletem elfogyott, újat kellett hajszolnom, választanom, csak kevés idő maradt a tesztelésére. Időnként aztán a rosszabb megoldás mellett döntöttem, a nyugodt edzés rovására. Aztán újra útra kelhettem, jobb töltényért, de az utazástól elfáradtam, úgy kellett legközelebb a lőállásban helytállnom.

Először akkor beszélt arról, hogy veszélyben az egészsége, amikor szakított Anton Beľák edzővel. Később látási károsodásáról is hallottunk, végül az idén műtötték is, igaz, más miatt. Huszonnyolc évesen már van miért féltenie az egészségét? Mi fenyegeti a legjobban?

Egyetlen dolog veszélyeztet: nem részesülök olyan regenerációban, mint amilyen egy élsportolónak kijár. Munka nélkül képtelen vagyok élni, még szabadság alatt is. Számomra az unalom a katasztrófával egyenlő. Ez később a teljes kimerültséghez, az összeomláshoz vezethet. Néhány alkalommal már eljutottam az elviselhetőség határáig, ami azt jelezte, hogy vissza kell térni, mert kockáztatom az egészségemet. Megtörtént, amit említett, s ez vészjósló figyelmeztetés mindannyiunk számára, hogy módosítani kell valamin, vagy visszafogni magamat, vagy leterhelésemet időben másképpen lebontani. A szakmai stábbal papírra fektettük a valós felkészülési elképzeléseinket, nagy adag pihenéssel is számolunk. A tizenhét éves versenyzői múlt viszontagságai, főleg a téli hidegben végzett edzések rányomják bélyegüket az egészségemre. Amikor romlanak az eredmények, legtöbbször a kisebb edzettséget hiányolják. Éppen az ellenkezője igaz: dolgozhat az ember akármennyit, nem sokat segít magán, ha megcsorbult egészségéből csak néhány jól sikerült versenyre futja.