„Úgy örülök a gólpassznak, mintha betaláltam volna”

Csereként kapott lehetőséget Izland ellen. Milyen utasításokkal küldte a pályára Bernd Storck?

Azzal küldött be, hogy rúgjak gólt. Amikor szóhoz jutottam, az izlandiak nagyon beálltak védekezni, csak kontráztak, tömör volt a védekezésük, nehéz volt feltörni. Azzal, hogy átálltunk a kétcsatáros játékra, majd Szalai Ádám is bejött, az volt a terv, hogy minél több labdát kapjunk a szélekről. Amik jöttek is, Bazsi (Dzsudzsák) és Laci (Kleinheisler) próbáltak minél gyakrabban játékba hozni minket.

A gól előtt hogyan került ki a jobb szélre?

Lang Ádámmal volt egy jó összjáték, amiből indult az akció, és akkor helyezkedtem a szélre. Miután Nagy Ádám kiugratott, az első gondolatom az volt, hogy Gerát játszom meg, visszapasszolok, de láttam, hogy nagy a tömörülés középen, ezért igyekeztem átívelni Bödének a hosszú oldalra. Az volt a célom, hogy minél erősebb legyen a passz, mert tudtam, hogy abból vagy Dani, vagy valaki más gólt szerezhet.

Az izlandiak szerint nem lehetett levédekezni az akciót, mert az olyan beadás volt, ami góllal ért fel.

Nem akarom fényezni magam, de nagyon jó ütemben jött a labda, laposan a kapus és a hátvédek között. A hátvédek vártak a kapusra, az meg rájuk. Ha a védő nem ér oda, akkor Dani két centiről bepasszolta volna. Nem mondom, hogy az volt tervem, hogy öngól legyen, de boldog vagyok, hogy így sikerült.

Azt nyilatkozta, azért jött az Eb-re, hogy gólokat rúgjon. Mennyire örül a gólpassznak?

Úgy örülök, mintha betaláltam volna. Az a célom, hogy gólokkal és gólpasszokkal segítsem a csapatot. Nem bánom, ha több lesz a gólpassz, de azért legyen közte legalább egy gól is. Amikor tíz éve Magyarországra kerültem, és az NB II-ben elkezdtem játszani, fel sem merült bennem, hogy itt fogok állni egy Eb-meccs után, amelyen gólpasszt adok, amivel nagy lépést tesz a válogatott a nyolcaddöntő felé.