Teljes biztonságban

Kirkland/Provo. Amerikában tartózkodó szkovákiai magyar atlétákat kérdeztünk arról, miként élik át az iraki háború első óráit, mennyire érzik magukat biztonságban? E-mailon érkezett gyors válaszaikat az alábbiakban olvashatják.

PROTIČ KRISZTINA pozsonyi középtávfutónő, a kirklandi (Washington állam) Nortwest College hallgatója: „Kirkland – Seattle elovárosa – semmiképpen nem nevezhető a katonai hadműveletek bástyájának. Tagadhatatlan viszont az itteniek mindenütt érezhető idegessége, feszültsége. Szinte mindenki a híreket figyeli. Számos családnak van olyan közeli hozzátartozója, rokona, aki résztvesz az Irak elleni háborúban. A katonai akcióval kapcsolatban megoszlik az emberek véleménye – attól függően, hogy Bush elnök, vagy a demokraták híveihez tartoznak-e. Naponta több háborúellenes tüntetés zajlik a városban. Engem a háború csak közvetve érint, én is figyelem a híreket, azokat is, melyek Európából érkeznek. Főleg az érdekel, hány európai ország támogatja az USA akcióját. Egyelőre teljes biztonságban érzem magam. Az esetleges terrortámadások – melyektől az itteni emberek annyira tartanak – inkább a nagyvárosokat, így Washingtont és New Yorkot, vagy a hadműveleti központokat fenyegetik, a itteni, nyugati partvidéket nem annyira...”

SZMUDA ÁRON lévai távol- és hármasugró, a provói egyetem hallgatója: „Nálunk minden maradt a régi. Talán azért, mert Provo elég kicsi (biztonságos) egyetemi város, és az emberek úgy érzik, hogy közvetlen veszély – összehasonlítva a kulcsfontossagú településekkel – nem fenyeget. Mindenki éli tovább a hétköznapjait, ugyanúgy, mint azelőtt, talán kicsit jobban figyelve a sajtót és a tévét. Elég biztonságban érzem magam, lehet hogy, ha máshol lennék, már lenne a véleményem is, de mint már említettem: Provóban mindenki biztonságban érzi magát. Az interneten elolvasom a legfrissebb híreket, de nincs sok időm, hogy a háborúról elmélkedjek. Mert elég gyosan zajlik a hétköznapi élet, és elég sok a tennivaló is.” (jmk)