„Szeretnék futamot nyerni”

Jó szezonkezdet után még jobb folytatást vár. A hétvégén a diósförgepatonyi Slovakia Ringen sorra kerülő WTCC-futam előtt a Honda verseny-zője, a 31 éves Michelisz Norbert lapunk kérdéseire is válaszolt az interjúkra kijelölt tíz percben – olyan sugárzó arccal, hogy az emberben kétség nem merül fel azzal kapcsolatban, mennyire szereti, amit csinál.

A 2016-os idényben pályafutása során először gyári csapat pilótájaként vesz részt a túraautó-vb-n. Az fogadta a Hondánál, amire számított?

Nagyjából igen. Olyan szempontból könnyebb helyzetben voltam, hogy volt egy átmenet 2015-ben, a gyári csapathoz már hívtak tesztelni. Az embereket, akikkel idén is együtt kell dolgoznom, félig-meddig már ismertem. Valójában azért ez nagy váltás. Ha összehasonlítom a tavalyi és idei versenyhétvégéket, akkor azt kell mondanom, sokkal kevesebb időm van más dolgokra, ami nem a versenyzéshez kapcsolódik. De valószínűleg jól van így. Sokkal több promóciós és egyéb megjelenési kötelezettség van, de megértem, hogy a gyártónak fontos, hogy képviseltesse magát, és percre pontosan rendelkezésre állok a versenyhétvégéken. Élvezem a helyzetet. Kicsit más minden tekintetben, ugyanakkor semmi se olyan, amihez ne lehetne hozzászokni.

A csapattársakkal, Tiago Monteiróval és Rob Hoff-fal is formálisabb a kapcsolata, mint mondjuk a Zengő Motorsportnál volt a kollégáival?

Nagyon jó fejek a csapattársaim, nagyban megkönnyítik az én helyzetemet. Nincs – egyelőre – semmilyen ellenségeskedés. Nagyon jó a hangulat, ami sokat segít abban, hogy a lehető leggyorsabban beilleszkedjek, és megszokjam azt, milyen egy gyári csapatban dolgozni és működni.

Azt a blogjában is említette, hogy előbb-utóbb kialakul egy erősorrend a csapaton belül. Mikorra várható ez?

Ezt nem lehet megmondani. Egyelőre teljesen szabad a verseny egymás között. Nyilván autóversenyzőként mindig a csapattárs az első, akit le akarunk előzni, ez az én esetemben is így van. De azért az is látszik, hogy nagyon jó képességű versenyzőkről van szó, egy volt Forma–1-es pilóta és egy volt WTCC-s világbajnok, nagyon erős személyiségek. Csak remélni tudom, hogy sikerrel járok majd. Franciaországban nagyon közel teljesítettünk egymáshoz, a pontversenyben is csak néhány pont választ el minket egymástól. Azt várom, hogy ez a legtöbb versenyhétvégén hasonlóan alakul, a különbséget valószínűleg az jelenti majd, hogy valaki kifog egy-két balszerencsés hétvégét, és emiatt hátrébb csúszik az összetettben. Ha az erősorrendet nézem, akkor nem hiszem, hogy itt bárki egyértelműen a másik kettő fölé tudna kerekedni.

A Paul Ricard nevét viselő ringen elért két harmadik hely megfelelő szezonkezdet volt?

Alapvetően elégedett vagyok. Ha a versenyhétvége előtt azt mondja nekem valaki, hogy két dobogót szerzek majd a szezonnyitón, akkor azt vakon aláírtam volna. Kis hiányérzet van bennem annak kapcsán, hogy úgy éreztem, csapaton belül Monteiro egy picit gyorsabb volt nálam, és ennek az okát szeretném megtalálni. Hozzá kell tenni, hogy ő mindig nagyon erős volt Franciaországban, és ki kell várnom, hogy itt Szlovákiában és jövő héten a Hungaroringen hogyan alakulnak az erőviszonyok. Utána majd picit le kell ülni, összegezni az addig megszerzett információkat, és magamban is tudatosítanom kell, hogy miben kell még fejlődnöm.

Franciaországban debütált a sorozatban a csapatidőfutam, amikor egy-egy istálló három versenyzője egyszerre rajtolva két kört tesz meg, és a harmadik helyen végző, azaz a „leglassabb” versenyző ideje lesz egyben a csapatidő. Mi a véleménye erről az újításról?

Érdekesebb és bonyolultabb, mint amire számítottam. Az ember azt gondolná, hogy nem versenyzünk egymással, elrajtolunk simán, ebben semmi érdekes nincs. De nagyon nehéz eldönteni, hogy ki érjen oda elsőnek az első kanyarba. Ebből szerintem idén – bár nem akarom az ördögöt a falra festeni – lesznek félreértések, remélem, hogy nem lesznek nagy balesetek. Összességében nagyon élvezetes formátum, nemcsak tévénézőknek, hanem versenyzőknek is, mert mindig jó érzés új szett gumival teljesíteni köröket a pályán, elrajtolni, picit azért egymás ellen is harcolni, ettől soha nem lehet elvonatkoztatni.

Milyen érzésekkel érkezett a diósförgepatonyi Slovakia Ringre?

Az egyik kedvenc versenypályám a Slovakia Ring. Rengeteg magyar szurkoló jön el minden évben, és imádom a hangulatot, imádom a versenypályát. Tényleg nem marketing, alig várom, hogy kezdődjön a hétvége.

Korábban több dobogós helyet is szerzett itt, tavaly viszont csak az egyik futamot tudta befejezni, a 8. helyen. Kielemezte azóta, mi lehetett a gond 2015-ben?

Valószínűleg túlgondoltam a tavalyi évet. 2014-ben, 2013-ban és 2012-ben is nagyon jól sikerült a verseny. Tavaly olyan dolgokban akartam fejlődni, amelyekben már nem volt olyan sok fejlődési lehetőség. Kicsit túlkomplikáltam a dolgot, néha megesik ez ilyen szinten is. Vissza kell térnem a „gyökerekhez”, az én esetemben mondjuk a 2014-es autóbeállítási filozófiához és vezetési technikához. Remélem, ez idén azért meghozza az eredményét.

Ami számszerűleg mit jelentene?

Szeretnék futamot nyerni. Egyelőre a versenyszabályok miatt sokkal könnyebb az autónk, mint a rivális Citroenek, le kell csapnunk az ilyen helyzetekre. Hiszek benne, hogy a mi autónk az egyik leggyorsabb lehet a hétvégén, és bízom benne, hogy magamból is sikerül kihoznom a maximumot. Ha nagyon optimista vagyok és azt mondom, hogy futamgyőzelem, majd utána átgondolom, és a realistább énemet is előveszem, akkor is egy dobogós helyezés lenne a minimum a számomra, amivel elégedett lennék.