Szégyen, szégyen...

Szerdára virradóra újabb övönaluli ütést kapott a szovák jégkorong-sport. Az olimpián szégyenletes teljesítményt nyújtó válogatott, a selejtező csoportküzdelmeinek zárófelvonásában a szerény képességű osztrákoktól is kikapott. Meglepetés? Nem! Mert, aki látta az önbizalmát vesztett, teljesen szétesett csapat korábbi vergődéseit, semmi jóra sem számíthatott. Ennek ellenére azonban voltak olyanok, s nem is kevesen, akik reménykedtek, hátha megemberelik magukat a jólfizetett profik és legalább az utolsó előtti helyet kiharcolják a csoportban. Nem így történt, mert az osztrákok elleni produkciónak sem volt sok köze a jégkoronghoz. Céltalan, lassú korcsolyázgatás, unott, elemi hibákkal tarkított öreguras összjáték. Ezt láthattuk „legjobbjainktól”. Úgy tűnt, mintha a jégrelépett 14 hokisnak teljesen mindegy lenne, milyen eredménnyel végződik a találkozó.

Egy alkalmi meccsre, műkedvelőkből nagy hirtelen összeverbuvált utcai csapat nagyobb lelkesedéssel játszik, mint a nagyképű, a címeres mezre szégyenthozó válogatottak. Nevetséges dolog a selejtező lebonyolítását bírálni és a szerencsére hivatkozni, illetve abban reménykedni, hogy valaki doppingolt az ellenfél csapatában! Játszani kell, kellett volna. Azok, akik az ötkarikás játékokon jégreléptek, a hokiból élnek, s nem is rosszul. Éppen ezért felháborító, hogy az olimpián, a legrangosabb viadalon buktak el.

Egy kis túlzással, rajtunk röhög a világ, mert nem is olyan régen az öntelt vezérek arról álmodoztak, hogy az NHL-es milliomosokkal telitűzdelt válogatott a favoritokat is megleckézteti. A (hoki)álom azonban Salt Lake Cityben végetért. Ideje lenne már szembenézni a valósággal, s elkezdeni a rendcsinálást a honi jégkorongsportban. Addig azonban még hátravan egy felvonás az olimpiai hokitragédiából. A holnap hajnali meccs tétje az utolsó hely elkerülése...