„Számomra a saját játékosaim a legjobbak”

Mennyit tudott Magyarországról és a magyar fociról, mielőtt a Videoton megkereste?
Budapesten többször jártam, a kétezres évek elején voltak is ott befektetéseim, így egy kicsit jobban megismerhettem a várost és a magyar embereket. Amikor a Videoton ajánlatot tett nekem, elkezdtem mélyebben is tanulmányozni a magyar futballt. Megismertem a klub múltját és jelenét, és kialakítottam egy képet, hogy közösen milyen jövőt építhetünk.

Milyen befektetései voltak Budapesten?
Nem a futballal kapcsolatosak, és már nincsenek is meg. A társaságok szólítottak meg, s ajánlották, fektessek be, de ma már nem foglalkozom ilyesmivel.

Székesfehérvár városáról hallott már korábban?
Nem, egyáltalán nem. Először furcsán és idegenül hangzott, de azóta már tudok egy keveset Székesfehérvár királyairól.

A Videotont sem ismerte? 1985-ben UEFA-kupa-döntőt játszott a csapat, ezt regisztrálta?
Nem igazán. De azok után, hogy megkerestek, beleástam magam a klub történetébe.

Azonnal rábólintott a magyar bajnok ajánlatára?
A döntés meghozatalánál az volt a legfontosabb, hogy lássam, merre tart a klub. Amikor elfogadtam a Videoton ajánlatát, több barátom megkérdezte, miért pont Magyarországot választottam, mikor edzősködhetnék máshol is. Erre a kérdésre mindig azt felelem, nem kis vagy nagy klubokban, jó vagy rossz országokban gondolkodom, hanem azt nézem, a projekt jó-e vagy sem. Szerintem a Videoton projektje nagyon jó.

Három évre írt alá. Mit szeretne ez alatt az idő alatt elérni?
Meg akarjuk tartani, amit eddig elértünk, s szeretnénk kiépíteni egy nagyobb bázist, amelynek segítségével a jövőben is mindig a győzelemért harcolhatunk. Minden magyarországi sorozatot meg akarunk nyerni, és nemzetközi szinten is versenyképesek akarunk lenni. Ehhez erősnek kell lennünk, kiegyensúlyozott teljesítményt kell nyújtanunk először a hazai mezőnyben, aztán a nemzetközi kupákban is.

A Videoton idei BL-kalandja nagyon gyorsan véget ért, miután a 2. selejtezőfordulóban 4:3-as összesítéssel kiesett az osztrák Sturm Graz ellenében.
Óriási csalódás volt, mert úgy éreztük, mindkét meccsen jobbak voltunk ellenfelünknél. Ha egy helyzetünk sem lett volna, és azt láttuk volna, hogy az ellenfél sokkal jobb, nem fájna ennyire a kiesés. Így viszont szörnyen csalódottak voltunk, mert tudtuk, mennyit fejlődött a csapat. Mindkét meccsen jóval többet birtokoltuk a labdát, mint a Sturm, több gólhelyzetünk is volt, ők mégis többször találtak a hálóba. Azok a szurkolók azonban, akik reálisan látják a helyzetet, tudják, hogy a két BL-meccsen fantasztikus teljesítményt nyújtottunk, és joggal büszkék a csapatra.

A BL-búcsú után mivel tudja motiválni a játékosokat és saját magát a magyar bajnokikra?
Nem egyszerű, de az életben, nem csak a futballban, az a fontos, hogy az ember előre tekintsen, főleg, ha van egy alap, amire építhet. A Videotonban szerintem már megvan ez az alap, tudjuk, kik vagyunk, mit akarunk, milyen futballt akarunk játszani. Keményen dolgozunk azért, hogy ezt minden meccsen megmutassuk. Minden ellenfelet tisztelünk, de minden egyes mérkőzésen a saját játékunkat akarjuk játszani. Ha ez sikerül, nagy esélyünk van a győzelemre.

Milyennek látja az NB I színvonalát? A szurkolók sokszor szkeptikusak, panaszkodnak, hogy a magyar bajnokság nézhetetlen, a jó focit máshol játsszák.
Nyugaton természetesen mások a játékosok, másféle képzést kapnak, más a játékstílus, mások az anyagi lehetőségek, a stadionok, a körülmények – de szerintem Magyarországon sem olyan rossz a helyzet. S ehhez mi is hozzá akarunk járulni: meg akarjuk mutatni, hogy a magyar bajnokságban is lehet jó focit látni. Biztos vagyok benne, hogy képesek vagyunk jó játékkal nyerni, ezáltal nemcsak a Videoton szurkolóinak, hanem a többi magyar futballrajongónak is élvezetes élményt kínálni.

Milyen játékot vár a csapatától?
Az ideálokat nem mindig lehet megvalósítani. A futball romantikusa vagyok, a támadófocit részesítem előnyben, de a játékban meg kell lennie az egyensúlynak. Edzőként elsősorban abból kell kiindulnom, milyen játékosaim vannak, segítenem kell őket, hogy ki tudják hozni magukból a legjobbat, s ha ez megvan, megismertethetem őket az ideálommal. Ha mindjárt ezzel kezdeném, az túl sok lenne. Ha olyasmit kérünk egy játékostól, amire még nem áll készen, mi magunk fosztjuk meg a siker lehetőségétől, holott az a dolgunk, hogy sikeressé tegyük. Ezért fontos, hogy felismerjük, mivel dolgozunk, mire képesek a futballistáink, s eszerint fejlesszük a készségeiket.

Elégedett a Videoton játékosállományával?
Számomra ezek a játékosok a legjobbak a világon. Megvédem őket mindig, minden helyzetben. Persze szeretnénk fejlődni, s a jelenlegi futballistáink mellé keresünk erősítéseket is, nyilván a klub költségvetésével összhangban. Ha vásárolunk egy jó játékost, neki köszönhetően a többiek is előbbre léphetnek. Egy játékos fejlődésének három tényezője van: az edzések minősége, a csapaton belüli konkurencia, amely megköveteli a játékostól, hogy minél jobb teljesítményt nyújtson, s a bajnokság színvonala.

A Sturm elleni BL-meccsek után sokan kritizálták a Videoton hátvédsorát, különösen a két szélső védőt, a spanyol Brachit és Sanchezt.
Ahogy már mondtam is: számomra a saját futballistáim a legjobbak. Ha veszítünk, együtt veszítünk, ha nyerünk, együtt nyerünk. A csapat védekezésén nem csak a kapussal és a négy hátvéddel dolgozunk, tizenegy embernek kell egy egységként működnie. Nem választom szét az egyes alakzatokat. Elfogadom a kritikát, de szeretném elhívni a kritikusaimat egy edzésre, nézzék meg, hogyan dolgozunk, aztán elbeszélgethetünk a futballról.

Szigorú edző?
Ha annak kell lennem, az vagyok. Ha szabályokat kell felállítanom, akkor azt teszem, de ha lehetek engedékenyebb, akkor az vagyok. Viszont nem azt akarom, hogy a játékosaim azt mondják rólam: Az edzőm jó fej. Azt szeretném, ha azt mondanák: Az edzőm segít, hogy fejlődjek, neki köszönhetően jobb futballista vagyok.

A magyar élvonalban már több mint 30 külföldi edző megfordult, de csak nagyon kis hányaduk töltötte ki végig a szerződését. Nem fél, hogy önnek sem sikerül?
Külföldiként nehezebb, ezt pontosan tudom, hisz mindig külföldi voltam – a játékos-pályafutásom és az edzői karrierem során is. Ez természetes, ezt meg kell értenünk. Egy külföldi edzőt a hazai kollégák mindig kritizálni fognak, de minden az eredményességen múlik. Az élet és a futball is pillanatok sorozata, s egy edzőnek készen kell állnia, hogy ne szalassza el a pillanatot. Az edzőt mindig az eredmények alapján ítélik meg. Én mindig nagyon pozitív szemléletű vagyok, magánemberként és edzőként is, és biztos vagyok benne, hogy Magyarországon is sikeres lehetek. Nem egyedül, hanem a játékosaimnak, a szakmai stábnak, a klubnak, a szurkolóknak, sőt, a bírálóimnak is köszönhetően.

Mi a legnehezebb a külföldi létben?
Hazaiként az ember mindent pontosan ismer, és ez minden munkahelyen előny, nem csak a futballban. S ahogy minden munkahelyen, a futballban is vannak az embernek rosszakarói. Én viszont nagyon eltökélt vagyok, és nehéz letéríteni az utamról.

Korábban a Queens Park Rangers, a Swansea és a Leicester City szakvezetője volt. Mi a különbség a nagy-britanniai és a magyarországi munka között?
A futballkultúra gyökerei Angliában nagyon mélyre nyúlnak. Ott nem lehet megváltoztatni az emberek gondolkodását a futballról, s csak nagyon nehezen, a klub hathatós együttműködésével és támogatásával lehet új játékstílust teremteni. Angliában inkább alkalmazkodni kell a helyi gondolkodásmódhoz, az ottani kultúrához. Cserébe viszont rengetegen nézik a meccseket, mindig tele a stadion.

A Videoton szurkolótáborát milyennek találja?
Eddig mindenkitől csak azt hallottam, hogy a drukkereink nagyon büszkék a csapatra. Azok lehettek már Ausztriában is, mert látták, jól játszunk, s ha nincs is szerencsénk, mindent megteszünk a sikerért. Hihetetlen volt, mennyien elkísérték a csapatot a Sturm Graz elleni odavágóra, s az egész meccs alatt szurkoltak, pedig zuhogott az eső. A viselkedésükből az sugárzott: hiszünk abban, amit a pályán látunk. Nekünk ez rengeteget segített. A játékosok látták, hogy a drukkerek bíznak bennük, s még többet ki tudtak adni magukból. Támadó szellemben akarunk futballozni, győztes mentalitással, ahogy eddig is. A Szuperkupát például tíz emberrel nyertük meg – pontosan ez az a hozzáállás, győzni akarás, amit a játékosaimtól várok. Ezt már a szurkolók is felismerték. Köszönettel tartozom nekik, hogy a csapat mellett állnak. Tudom, hogy néhányuknak drága a jegy, de azt megígérhetem, hogy nem fognak kiábrándultan távozni a stadionból. A játékosaim mindig teljes erőbedobással fognak küzdeni a klubért.