Szabics Imre mattolta a vörös ördögöket

Futballbalett – Szabics Imre előadásábanReuters-felvétel A Bajnokok Ligája 2. fordulójának legnagyobb meglepetését okozta a VfB Stuttgart a Manchester United legyőzésével, és ebben komoly részt vállalt a kezdőként pályára lépő Szabics Imre is. A magyar válogatott támadó apróbb térdszalag-húzódása miatt beinjekciózva lépett ugyan pályára, de így is a mezőny legjobbja tudott lenni. Már az első félidőben is ő jelentette a legtöbb veszélyt a Manchester kapujára, a játékrész közepén fejesénél még nem találta el a kaput, a vége felé pedig Howard fogta Imre lövését. A második félidőben villámrajtot vett a Stuttgart, és Szabics Imre négy perc alatt mattolta a MU-t. Előbb Lahm fejesével iramodott meg és 21 méterről tankönyvbe illően helyezett a bal alsó sarokba, vezetéshez juttatva ezzel a németeket. Két perc múlva aztán gólpasszt adott: tökéletes ütemben ugratta ki Kuranyit, aki a kifutó Howard fölött gyönyörűen emelt a kapuba, 2:0! A Manchester rossz napot fogott ki, különösen peches volt Rio Ferdinand, a világ „legdrágább” védőjének megingásait Szabics Imre remekül használta ki – és megérdemelten nyertek vezetésével a svábok. Hiába, úgy tűnik, a Manchestert verő Szabics még csak a pályán komoly férfi, amúgy igazi gyerekként tud örülni a sikereknek. Amikor felveszi a telefont, és bemutatkozunk, lelkendezve kérdezi: „Óriási volt, mi?” Aztán a dolog komoly része előtt persze át kell esnie az ilyenkor kötelező „zrikán” is.

Te Imi, a Koplárovics Béla két perc alatt rúgott egy gólt, neked meg ötvenvalahány kellett...

Jó-jó – mondja nevetve –, de én azért adtam egy gólpasszt is. Képzeljétek, most hívott a menedzserem, és ő is gratulált, de ennél is fontosabb, hogy a szüleim is itt ülnek mellettem, ők is láthatták ezt a csodát.”

Tudod, hogy még egy magyar volt a meccsen?

Igen, találkoztam Bozóky elnök úrral, aki két okból is megdicsért. Egyrészt nagyon jónak találta a meccset, másrészt nekem sem ment rosszul a játék.

Nagy buli lesz éjjel Stuttgartban?

A szurkolók biztosan megünneplik ezt a diadalt, hiszen gondolj csak bele: két és fél évvel ezelőtt a csapat még a kiesés ellen küzdött. Mi ilyenkor általában elmegyünk vacsorázni együtt, de Magath most úgy látta jónak – mivel a hétvégén a Kölnt fogadjuk –, hogy jobb lesz hazamenni, és kipihenni a mérkőzést.

Amelyet akár előbb is eldönthettél volna, hiszen a gól előt is volt két helyzeted...

Minden így jó, ahogy van, egy ilyen siker után már nem szabad a kimaradt helyzetek miatt bánkódni. Szerintem egyébként tényleg jól játszottunk, remélem, senki nem tart nagyképűnek, de ennél többet vártam a Manchestertől. Ők azért tényleg évek óta ott vannak az élmezőnyben, és tartottam attól a félidőben, hogy rutinjukkal fölénk kerekednek, mert mi még nem igazán szoktuk meg a szerda-szombat ritmust. Szerencsére nem így történt, és ennek nagyon örülök.

Egyáltalán hogyan tudtál játszani? Délelőtt még azt mondtad, húzódásod van...

Szerencsére úgy döntöttem, hogy injekcióval vállalom a játékot, belém is szúrtak egy olyat, ahogy attól még egy elefánt is fejre állt volna. Fájdalmat azonban nem éreztem, és nem kell magyaráznom ugye, hogy nem bántam meg a döntésemet, mert egy csodálatos dologról maradtam volna le, ha „nyavalygok”.

És ha még a tizenegyest is belövitek...

Érdekes, hogy átvillant a fejemben: ha kihagyja, baj lehet... A csapat azonban olyan küzdeni tudásról tett tanúbizonyságot, hogy a vége felé lehetett érezni: ez a meccs már megvan. Az övék egyébként nem volt az szerintem, és ha nem a Manchester az ellenfél, talán meg sem adja a bíró.

Magath megdicsért?

Itt nem szokás ajnározni senkit, ez a csapat együtt nyer, és együtt veszít. Persze tudom, hogy nagyon boldog ő is, mert bebizonyosodott, hogy jó úton jár a csapat.