SuperJavi és a többi sanghaji bajnok

BŐD TITANILLA

Egyik sem szokványos történet.

„Győzni fogunk”

„They will not control us, we will be victorious” – zengett a Muse Uprising (Felkelés) című száma, és egyszeriben mindenki számára világossá vált, jó döntés volt a vokális zenét a műkorcsolyában is engedélyezni (korábban csak jégtáncban lehetett használni).

A jégen Meagan Duhamel és Eric Radford korcsolyázott a világbajnoki cím felé. A szöveg tökéletesen jellemezte a helyzetet: nem fognak minket az ellenőrzésük alatt tartani, győzedelmeskedni fogunk!

A kanadai páros 2010 óta korcsolyázik együtt. Első vb-jükön hetedikek lettek – úgy, hogy a rövidprogram során Meagan a pörgetett emelésből leérkezve a könyökével eltörte Eric orrát. „Nem tudtam, mit kellene csinálnom, így hát végigkorcsolyáztam a programot” – mondta akkor Eric, és dőlt az orrából a vér. Azt a rövidprogramot azóta is emlegetik, a páros pedig megindult felfelé a szamárlétrán: egy évvel később már ötödikek voltak, aztán kétszer felállhattak a dobogó harmadik fokára. Az idei szezonban veretlenül meneteltek a vb-cím felé: megnyerték mindkét GP-versenyüket, elsők lettek a GP-döntőn, a Négykontinens-bajnokságon, s végül a világbajnokságon.

Az sem vetette vissza őket, hogy decemberben Eric Radford a széles nyilvánosság előtt felvállalta homoszexualitását. „Arra gondoltam, milyen jó lett volna, ha fiatal koromban van egy példakép, akire felnézhetek. Remélhetőleg a coming outtal segítettem azoknak a korcsolyázóknak, akik kényelmetlenül érzik magukat, mert nem tudnak önmaguk lenni – magyarázta Eric Radford, és azt is elárulta, azután a bizonyos interjú után egy pillanatig elbizonytalanodott, azt hitte, tönkretette az életét. – Rengeteg üzenetet és telefonhívást kaptam. Erre nem számítottam. De mindenki nagyon pozitív volt. És azóta sem volt semmilyen negatív tapasztalatom a szexuális irányultságom miatt.”

Duhamel és Radford 14 év után nyert újra vb-aranyat Kanadának páros műkorcsolyázásban. „Nem voltunk tökéletesek, de a program végén büszkék voltunk magunkra – foglalta össze a kűrt Meagan Duhamel. – Ez volt a célunk, és tulajdonképpen így már azelőtt elértük, hogy megkaptuk volna az aranyérmet…”

A Marca címlapján

Javier Fernandez már hozzászokhatott, hogy történelmet ír. Gyakorlatilag minden egyes eredményével ezt teszi: az első spanyol, aki a top 10-be került ISU-versenyen, az első spanyol, aki érmet szerzett ISU-versenyen, az első spanyol Európa-bajnok, az első spanyol vb-érmes – és most az első spanyol világbajnok.

A 23 éves madridi korcsolyázónak köszönhetően Spanyolországban beszédtéma lett a műkorcsolyázás: Fernandez sanghaji diadalát a Marca a címlapon hozta, és összesen öt oldalon foglalkozott vele.

A sportág rajongói a közösségi oldalakon extázisba estek – „SuperJavinak” nincs ellentábora. Míg Patrick Chan vb-győzelmeinél mindig voltak fanyalgók és utálkozók, Fernandez sikerének pártállástól függetlenül mindenki örült. Talán azért, mert Javinak nem egyengette az útját egy erősen lobbizó szövetség, mindent a saját erejéből ért el, és az évek során megmaradt ugyanannak a közvetlen, vicces srácnak, mint volt a kezdet kezdetén. Háromszoros Európa-bajnokként sem szállt el, mindig elképesztő tisztelettel beszélt edzőtársáról, az olimpiai és vb-címvédő Juzuru Hanjuról.

Javier Fernandez kicsit olyan, mint a mesebeli szegény legény – elindult szerencsét próbálni, előbb Amerikában, aztán Oroszországban edzett, míg végül Kanadában rátalált Brian Orserre, akinél módszeres munkával egészen a vb-dobogó legfelsőbb fokáig vitte.

Sanghajban a két jó barát közül a rövidprogram után vezető Hanju korcsolyázott először, de nem volt hibátlan. Fernandez sem: első próbálkozásra elesett a négyfordulatos salchowból, de végül megugrotta, s összesen három tiszta négyfordulatost mutatott be. Az utolsó forgásnál már látszott, hogy alig bír, de megcsinálta – és a lihegőben gyermeki arckifejezéssel csodálkozott rá a pontszámára, majd a helyezésére. Juzuru Hanju őszinte mosollyal tapsolt neki.

Tripla axellel a csúcsra

Nem Jelizaveta Tuktamiseva lett volna az első korcsolyázó, akinek egy siker után véget ér a pályafutása. 16 évesen megnyerte az orosz bajnokságot, bronzérmes lett az Eb-n. Csakhogy nála is eljött az időszak, ami a korcsolyázólányok rémálma – teste megváltozott, nőiesebbé vált, a súlypont áthelyeződött, a korábban stabil ugrások „elmentek”. Tuktamiseva a következő szezonban csak a 10. helyen végzett hazája bajnokságán, kimaradt az Eb-re, a vb-re és az olimpiára készülő keretből is, márciusban ráadásul komoly bokasérülést szenvedett.

Ekkor sokan leírták. Tuktamiseva azonban az idei szezonra erősebben tért vissza, mint valaha. Alekszej Misin vezetésével (ő edzette Jevgenyij Pljuscsenkót is) újra felépítette az ugrásait, megtanulta a tripla axelt, két nagyszerű programot készített, és sorra nyerte a versenyeket. Egyetlenegyszer szorult le a dobogó második fokára, a Skate Americán, ettől eltekintve ahol elindult, ott nyert. Sanghajban is. A rövidprogramjában nagy előnyre tett szert a tripla axelnek köszönhetően, így a kűrben már néhány apró tökéletlenség is belefért.

Tuktamiseva Marija Butirszkaja (1999) és Irina Szluckaja (2002, 2005) után a harmadik orosz női korcsolyázó, aki világbajnok lett. „A tavalyi szezon kudarcai után nem volt könnyű felállnom – nyilatkozta már világbajnokként a 18 éves versenyző. – Az edzőim segítettek, akik akkor is hittek bennem, amikor én nem hittem magamban. Aztán megértettem, hogy valahogy túl kell élnem ezt az időszakot, és most nagyon boldog vagyok.”

Sírtak a pontok láttán

A jégtánc tipikusan az a szakág, ahol még a közelmúltban is csak „örökölni” lehetett a világbajnoki és Európa-bajnoki címeket. Egy-egy párnak hosszú éveket kellett várni, amíg végül a dobogó legfelső fokára léphettek – nem ritkán egy év késéssel ahhoz képest, amikor tényleg megérdemelték volna.

Úgy tűnik, ezek az idők véget értek.

A francia Gabriella Papadakis és Guillaume Cizeron rekordsebességgel ért a világ tetejére: egy éve az Eb-n tizenötödikek, a vb-n tizenharmadikok voltak, idén mindkét versenyt megnyerték. A kanadai Weaver, Poje kettős, amelynek sokak szerint „járt volna” az aranyérem, csak a harmadik helyen végzett Sanghajban.

A francia pár a rövidprogram után még csak a negyedik helyen állt, kűrjükben azonban megjavították eddigi legjobbjukat, és az élre ugrottak. „Sírtunk, amikor megláttuk a pontszámainkat” – nyilatkozta Guillaume Cizeron.

Sikerüket egyébként nem tartják túl korainak. Tizenegy éve együtt korcsolyáznak, így fiatal koruk (Papadakus 19 éves, Cizeron 20) ellenére kiforrott és összeszokott táncosok. Tavaly nyáron edzőjükkel, Romain Haguenauerrel Kanadába költöztek, ahol a kétszeres vb-ezüstérmes Marie-France Dubreuil, Patrice Lauzon kettőssel is együtt dolgoznak, s rögtön az első közös szezonjuk végén túlszárnyalták mestereiket…