Sok gól van még a lábában

Az angol Premier League hétvégi fordulójának Thierry Henry volt legnagyobb csillaga: az Arsenal francia csatára két góllal járult hozzá csapata 4:0-ás győzelméhez a Birmingham otthonában (ide gravitál Róbert Vittek), s ezzel belőtte 181. angol bajnokiján a 100. gólját. „Fantasztikus csatár, szinte egyedülálló, mert nem tipikusan klasszikus góllövő, hanem olyan játékos, aki gyakran hozza helyzetbe társait” – mondta róla Arsene Wenger edző. Tulajdonképpen a francia tréner indította el Henryt karrierje útján. Tizenhetedik születésnapján beállította a Monaco első csapatába...

Erre még a papa, a Guadaloupe szigetéről származó Antoine Henry sem számított, pedig ő aztán...! A család Párizs elővárosában élt, és Toni papa korán a fia tudomására hozta: szegénységből az iskola vagy a sport segítségével találhat kiutat. Thierryt az iskolapad nem vonzotta túlságosan, maradt hát a sport. Volt, aki az atlétika irányába terelte a gyors és robbanékony gyereket (nagybátyja francia bajnokságot nyert 400 m-es gátfutásban), ám az ifjú nem tudott és nem is akart menekülni a labda elöl. Édesapjának sem volt ellenére a foci, olyannyira nem, hogy egyszer miatta szakadt félbe a meccs: a csapat edzőjével együtt berohant a pályára, majd egy-két ütéssel helybenhagyta az ellenfél játékosát, aki csúnyán belerúgott a fiába... Nem ez volt az egyetlen áldozat, amelyet fiáért hozott. Azon a napon például, amikor Thierry aláírta első szerződését a Monacónak, kirúgták biztonság őri állásából, mert késett; akkor is csemetéje körül sertepertélt... Nem esett kétségbe, ugyanis már nagyjából látszott, hogy a családnak hamarosan nem lesznek anyagi gondjai... A fiatal Thierry a Manocóban fokozatosan lett alapjátékos, 1996 nyarától junior Európa-bajnokként már meghatározó ember a csapatban, 1997-ben kilenc góllal segítette bajnoki címhez a hercegségieket, s még ebben az esztendőben bemutatkozott a válogatottban is. A 98-as vb-n a döntőig minden meccsen szerephez jutott, ám az aranyérmet úgy akasztották a nyakába, hogy a fináléban nem rúgott labdába. Európa legjobb csapatai vették üldözőbe, a Juventushoz szerződött, de úgy látta, még Zidane mellett sem túl szép az élet a Serie A-ban. Fél év után Angliába költözött, az Ágyúsokhoz, melynek edzője az a Wenger, aki felfedezte őt. Az oldalvonaltól elszakított támadó (korábban szélsőt játszott) első angliai bajnoki idényében 17-szer talált a kapuba, a 2000-es Eb-n sem henyélt, három góllal ő lett az aranyérmes franciák legeredményesebb játékosa, bekerült a torna válogatottjába. Henry „díszelőadása” a 2001/2002-es évadra maradt. Úgy lett bajnok a londoni „francia alakulattal”, az Arsenallal, hogy 24 góljával egy füst alatt a Premier League gólkirályi címét is elhódította. Ő, a technikás, könnyedén futó francia az angol „húsdarálóban”! Csapata góljainak majdnem egyharmadát szerezte. A diadalmenet folytatódott az FA Kupában, Henry neve bevésetett az eddigi győztesek névsorába. Ha nincs az a kellemetlen ázsiai intermezzo, amelyre mások XVII. labdarúgó-világbajnokságként emlékeznek... A vb után pazarul kezdte a 2002/2003-as bajnoki évadot is, jelenleg 14 gólnál tart (második a listán a 15 gólos Beattie mögött), a BL-ben is eljutott hatig. Henry olyan fiatal (augusztus 17-én lesz 26 éves, 42-szeres válogatott), hogy a lábában van akár még újabb 100-200 gól, két vb és Eb, Aranylabda.... (T. V.)