Reméli, motiváló hatása lesz az Eb-nek

BŐD TITANILLA

Tíz éve Budapesten érte el pályafutása legjobb eredményét – a telt házas Sportarénában Európa-bajnok lett.

Olyan, mintha tegnap lett volna. Az egész Európa-bajnokság minden másodpercére emlékszem, az azt megelőző felkészülésre, magára a versenyre. Pályafutásom egyik legnagyobb élménye volt. Sok szép eredményt értem el ezen kívül is, de minden sportoló arról álmodik, hogy egyszer hazai közönség előtt nyerhet.

Aktív pályafutását 2010- ben befejezte. Az idei Eb-n láthatjuk a jégen?

A megnyitóünnepségen a magyar műkorcsolya- és jégtáncválogatottal közösen én is fel fogok lépni. A tanítványaim már nagyon lelkesen várják a megnyitót, ők is korcsolyázni fognak, és virágszedőként is ott lesznek a csarnokban. Már kérdezték tőlem, hogy adhatnak-e puszit a versenyzőknek, és nagyon megörültek, amikor azt mondtam nekik, hogy a virágok, játékok átadásakor természetesen puszit is lehet adni.

Most nem a Sportarénában lesz az Európa-bajnokság, hanem a SYMA-csarnokban. Mit gondol a helyszínről?

Ha kisebb is a csarnok, de tele van, akkor ugyanolyan jó hangulat lehet benne. A nők között most ugyan nem lesz magyar induló, de jégtáncban és a fiúknál szurkolhatunk a magyarokért. Remélem, ugyanolyan érdekes és izgalmas verseny lesz, mint tíz évvel ezelőtt, és minél többen kilátogatnak a csarnokba. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert élőben látni a versenyzőket egészen más, mint a televízióban. Aki egyszer a helyszínen nézett meg egy világversenyt, utána csak áradozik, hogy ez egészen más élmény, mint a tévén keresztül.

Jelenleg edzőként dolgozik. Hogy látja, a tanítványai közül mikor juthat ki valaki egy nagy nemzetközi versenyre?

Hosszú évek munkája kell ahhoz, hogy egy kisgyerek kinevelődjön. A tehetség mellett sok egyéb is szükséges ahhoz, hogy valakiből élversenyző legyen. Szerintem jó úton haladunk, ezt az is bizonyítja, hogy a tanítványaim már több magyar bajnoki címet nyertek, nemzetközi versenyekről pedig csak a tavalyi szezonban több mint negyven érmet hoztak. Nagyon ügyesek és lelkesek, bízom benne, hogy néhány év múlva a nemzetközi juniormezőnyben is sikeresek lehetnek.

A szocsi olimpián sem műkorcsolyában, sem jégtáncban nem lesz magyar versenyző, a juniorok között azonban vannak reményteljes korcsolyázók. Mikorra várja a magyar műkorcsolya újbóli fellendülését?

Már az egy nagyon jó előjel, hogy a tizennégy éves Tóth Ivett már a felnőttvilágbajnokság minimális technikai pontszámait is teljesítette, csak a kora miatt nem indulhat sem ott, sem Budapesten. Rajta kívül is vannak fiatal versenyzőink, akik előtt még rengeteg munka és nagyon sok feladat áll, de a lehetőségük megvan rá, hogy eljussanak erre a szintre. Bizakodunk, hogy a feltételeink javulni fognak, hogy évről évre több támogatást kaphatunk. Ez elengedhetetlen, mert össze sem lehet hasonlítani, milyen feltételek között készülhetnek a tengerentúliak vagy az oroszok, és milyenek között mi. Ez már az én időmben is így volt, és így nagyon nehéz megállni a helyünket. Évről évre egyre több ország van jelen a sportágban, sokkal nehezebb kvalifikálni az olimpiára, de bízunk benne, hogy négy év múlva már mi is ott lehetünk.

Segíthet a magyar műkorcsolya fellendítésében, hogy Magyarország is csatlakozott Szlovákiához, Csehországhoz és Lengyelországhoz, s a V4-ek országai immár közösen rendezik az országos bajnokságot?

Ez biztosan ösztönző lesz a gyerekeknek. Teljesen más hangulata van egy olyan versenynek, ahol több mint húszan indulnak, mintha csak hárman versenyeznének. Ha nincs is lehetőségük nagyobb nemzetközi versenyre kijutni, ezen a közös országos bajnokságon láthatják, miben kell még fejlődniük, milyen szintre kellene eljutniuk.

S mit jelent a sportág fejlődése szempontjából a budapesti Eb?

Nagyon sokat, ezt a 2004-es Európa-bajnokság példájából is láthatjuk. Van olyan tanítványom, aki viccesen mesélte, hogy azért kezdett korcsolyázni, mert látott engem a pesti Eb-n. Egyre kevesebb gyerek választja a sportot, mert ez a szülőknek is nagy teher. Nyitottam egy kis jégiskolát Budán, ahol egy kis pályán edzek a gyerekekkel. Nagyon sokan járnak, ennek nagyon örülök, de akkor van esély, hogy kikerüljön közülük egy jó versenyző, ha minél nagyobb a bázis. Az lenne jó, ha lenne egy nagy jégpályám, és ha valakit ügyesnek látok, azt mondhatnám neki, maradjon még ott edzés után, és gyakoroljon tovább. Így viszont arra kell kérnem, menjen át Pest másik végébe egy nagy pályára edzeni, amit lehet, hogy a szülő sem vállal el. Ezért sincs könnyű helyzetben nálunk a sportág, de remélem, hogy a mostani Eb-nek is lesz motiváló hatása.