„Remélem, jó lesz majd az idei playoffra emlékezni”

A hazai extraliga trónkövete-lője, a pöstyéni női kosárlab-dacsapat egyik kulcsemberé-vé nőtte ki magát Orosz Szabina. A somorjai szárma-zású, 188 centiméter magas játékos a Sirályok csapatkapi-tányaként a bajnoki cím mellett az Eb-szereplést is megcélozta. Telefonon beszélgettünk a 23 éves kosarassal.

A pöstyéni csapatból ön töltötte a legtöbb időt a pályán az alapszakasz során, mind abszolút számokban mérve (896 perc), mind a meccsenkénti átlagot nézve (26 perc). Számított rá, hogy valódi kulcsszereplővé lép elő a Sirályoknál?

Még a tavalyi idényben kerültem a csapathoz, és már akkor tisztáztuk Martin Pospíšil vezetőedzővel, hogy ha azt fogom csinálni a pályán, amit mond, akkor eleget fogok játszani. És mivel kiesett a másik kosár alatti játékosunk, nekem helyette is be kell ugranom. Kicsit ezért számítottam rá, hogy ennyit fogok kosarazni, és örülök is nagyon neki, hogy ennyire bízik bennem az edző.

Saját értékelése alapján sikerült ezt a bizalmat meghálálnia az alapszakasz során?

Meg vagyok elégedve, igen. Persze mindig lehet jobb is. Továbbra is sokat kell dolgozni, kijavítani dolgokat, mindig lehet jobban kosarazni.

Csapatkapitányként jó példát kell mutatnia a többieknek...

Korábban az én pozíciómban játszó csaj volt a csapatkapitány már három éve, de megsérült. Már a tavalyi idényben is én voltam a helyettese, és mivel most nem játszhat egyáltalán, az edző engem bízott meg a csapatkapitányi feladatokkal. Néha a csajokkal meg kell beszélni pár dolgot, vagy ha valami probléma van, az mindig rajtam keresztül kerül a vezetőség elé, vagy nekem kell megoldanom.

Melyik mérkőzésére emlékszik vissza a legszívesebben az elmúlt időszakból?

A legszebb az volt, amikor megnyertük a Szlovák Kupát januárban. De remélem, majd utólag a playoffra is jó lesz emlékezni!

A kassai Good Angelst nemcsak a kupában, egyszer az alapszakaszban is le tudták győzni. Ezek szerint teljesen nyílt lesz a harc az elsőségért?

Persze! Meggyőződtünk róla, hogy meg tudjuk verni őket. Igaz, ez nem könnyű, de le lehet győzni a kassaiakat, csak ugyanúgy kell játszanunk, mint az említett két alkalommal.

A szombaton rajtoló felsőházi rájátszást a somorjaiak otthonában kezdik meg. Nevelőegyesülete otthonába sokadszorra visszatérve is különleges még az ŠBK ellen játszania?

Tavaly azért volt kicsit más érzés, mert többnyire jó barátaim léptek pályára ellenünk, az picit fura volt. De mivel most Somorján kevesebb somorjai van a kezdőcsapatban, már nem olyan, mintha otthon játszanánk. Edzők, szülők, a somorjai ismerősök ott vannak, drukkolnak a hazaiaknak, de már nem ugyanaz az érzés ott kosarazni, mint korábban.

Ha már a múlt: négy évet Amerikában töltött. Mennyiben más ott a játék, nagyon különbözik a felfogás az Európában megszokottól?

A tengerentúlon nem kell annyit gondolkodni kosarazás közben, mint itthon, kisebb hangsúly van a taktikán. Ott több a futás, a rohanás a meccseken, Pöstyénben meg az idősebb játékosokra való tekintettel is kevesebb a mozgás. És az USA-ban kevesebb agresszivitás van védekezésben. Az egyetemi bajnokság legjobb csapatai az Euroligában szereplő gárdákkal hasonlíthatók össze. Ahol én játszottam, Illinois-ban, az a liga közel megfelel a hazai élvonalnak. Bár nálunk nagyon nagy különbség van az élboly és a többi csapat között.

A 2015-ös Eb előtt ott volt a szlovák válogatott bő keretében, de a kontinenstornán nem játszott.

Akkor nem sikerült bekerülnöm a szűk keretbe, de remélem, hogy az idei, csehországi Eb-n ez már összejön. Az is megeshet, hogy nem leszek a 12 utazó között, de akkor is örülnék, ha legalább egypár edzésen ott lehetnék a csajokkal. Ha a játékommal meggyőzöm Maroš Kováčik szövetségi kapitányt, hogy a csapatba tartozom, biztosan kivisz az Eb-re.