Poloz nem bízik Tóth Erzsébetben?

BŐD TITANILLA

A cseh Polozt júliusban nevezték ki a szlovák női válogatott vezetőedzőjévé, az első gyülekezőjét szeptemberben tartotta. Itt még szerepelt a keretben Tóth Erzsébet is, akit ötször választottak Szlovákia legjobb kézilabdázójának, s az előző selejtezősorozat alatt is a válogatott egyik alapembere volt. Az első összejövetelre azonban nem tudott elutazni, mivel kislánya megbetegedett.

„Hétfőn kellett volna jelentkeznem a válogatottnál, s vasárnap egy bajnoki meccsen találkoztam Polozzal. Elmondtam neki, hogy másnap biztosan nem tudok ott lenni a gyülekezőn, mert a kislányom beteg, orvoshoz kell vinnem. Hétfőn is kapcsolatba léptem a trénerrel, nem telefonon, mert ő inkább facebookos edző. Azt írta vissza, rendben, de csütörtökön mindenképpen csatlakozzak a csapathoz. Csakhogy a csütörtöki ellenőrzésen a doktornő azt mondta, a lányom állapota rosszabbodott, fennáll a veszély, hogy tüdőgyulladást kap. Ilyen helyzetben semmiképpen nem hagyhattam másra, szerintem ezt minden anya megérti. Természetesen erről Polozt is értesítettem. Ő azóta nem hívott, nem keresett, s most nem is nevezett az Eb-selejtezőkre” – mondta lapunknak Tóth Erzsébet.

A szlovák válogatott csütörtökön Franciaországban kezdi meg a 2014-es magyar–horvát közös rendezésű Eb kvalifikációját, s hosszú idő után először reális álmokat szőhet a kijutásról. Szlovákia Franciaországgal, Finnországgal és Izlanddal került egy csoportba, s a kvartett első két helyezettje lehet ott a kontinensviadalon. A franciák a legnagyobb esélyesek, de a második helyért folyó harcba a szlovákok is beleszólhatnak. Ha kivívnák az Eb-részvételt, az szinte történelmi tett lenne: a szlovák női válogatott eddig csak egyszer szerepelt világversenyen, az 1995-ös vb-n.

Az esetleges Eb-szereplés a 35 éves Tóth Erzsébet számára is óriási motivációt jelentett, most azonban már a selejtezők is távolinak tűnnek számára. „Nagyon sajnálom, hogy most nem vagyok a keretben, de drukkolni fogok a lányoknak” – nyilatkozta Tóth, arra azonban nem tudott választ adni, magára ölti-e még valaha a címeres mezt: „Ezek után nem tudom, elmennék-e a válogatottba, ha esetleg az edző mégis meggondolná magát. Nagyon furcsának találtam, hogy velem egyáltalán nem kommunikált, de megkérdezte a főnökömet a zlíni klubnál, hogy tényleg beteg volt-e a gyerekem. A főnököm is megerősítette, hogy nem találgatok, ez nem valami átverés, hiszen ha Barbarka egészséges lett volna, éppen ő vigyázott volna rá, amíg én a válogatottal vagyok. Elég szomorú, ha Poloz azt gondolja, átvágtam, mert az elmúlt két évben egyszer sem hiányoztam a válogatottból.”