Oroszország? Soha többé!

Cseh–szlovák döntőt vár a szlovák válogatott népszerű kapusaA Nashville augusztusi edzőtáborozása alatt az NHL-es csapat vezetői elismerően nyilatkoztak Ján Lašákról. Aztán váratlanul szabadlistára tették. Miért?

Ezt mind a mai napig nem tudom. Csak azt közölték velem, hogy nem férek be az A-csapat keretébe. Nagyon csalódott voltam, igencsak megviseltek a tengerentúlon történtek. Talán azért keseredtem el annyira, mert nagyon beleéltem magam abba, hogy a világ legjobb hokibajnokságában fogok védeni.

Nem sokkal ezután ismét sokkolta a hokirajongókat, hiszen Oroszországba igazolt...

Az ősszel körülbelül egy hónapot töltöttem Szlovákiában, s ez alatt sok minden megfordult a fejemben. Szép számmal kaptam ajánlatokat, amelyeket mind visszautasítottam. Mivel azt hallottam, Európa egyik legszínvonalasabb bajnoksága az orosz Szuperliga, így igent mondtam a szentpéterváriaknak. Jól kijöttem Borisz Mihajlov edzővel, s eleinte a csapatnak is ment, de aztán összeroppantunk. Hiába dicsértek a szakvezetők, alig vártam, hogy véget érjen a pontvadászat.

Mi történt?

Szinte semmi sem változott a kommunizmus bukása óta. A családom nem mert kimenni az utcára, mindig a négy fal között tartózkodott. Rengeteget utaztam, sok meccset játszottam, alig voltam otthon. Kínlódtam, rosszul éreztem magam, honvágyam volt. Oroszország? Soha többé! Életem legrosszabb döntése volt, amikor ide igazoltam, annak ellenére, hogy sokat kerestem. De a pénz nem minden... A csapat is gyengén szerepelt, csupán tizennegyedik lett, tehát nem szívesen emlékezem erre a kalandra.

Egészen biztos, a Togliatti elleni, idegenbeli meccset is szívesen elfelejtené.

De mennyire! Ötvenegy percen át szenzációsan védtem, huszonkilenc lövést hárítottam, kilenc perccel a befejezés előtt egy félpályáról vaktában előre vágott korong megpattant a hokibotom előtt és a hálóba vágódott. Ezzel a góllal kaptunk ki egy nullra. Legszívesebben kirohantam volna a csarnokból.

Hol folytatja?

Megint sok csapat hív. Ezúttal sokkal óvatosabb leszek, az biztos, hogy Európában fogok hokizni, de nem Szlovákiában. Egyelőre többet nem árulhatok el, a világbajnokság után mindenre fény derül.

Apropó, vébé! Milyen eredménnyel lenne elégedett?

Ha jól fogunk hokizni, és ezzel a teljesítménnyel a szlovák csapat érmet szerez, akkor módfelett boldog leszek. Nagyon örülnék, ha cseh–szlovák döntő lenne Prágában.

Šatannal erősödtek a szlovákok

Pozsony. Miroslav Šatan, a Buffalo Sabres szlovák hokicsillaga tegnap reggel érkezett meg Szlovákiába, délután már a sajtó képviselői kérdéseire válaszolt a pozsonyi ST Arénában. „Még annak ellenére sem kerültünk be az NHL rájátszásába, hogy az utolsó 11 párharcból 9-et megnyertünk. Hazautazásom előtt előbb Floridában egy hetet pihentem, majd Buffalóban négyszer edzettem. Már nagyon hiányzik a hoki, a Svájc elleni mai találkozón szeretnék játszani. Hogy ismét én leszek-e a csapatkapitány, arról még nem döntött a szakvezetés. Kapitányként, vagy közkatonaként azon leszek majd, hogy éremmel térjünk haza a világbajnokságról” – fogalmazott röviddel az esti edzés előtt a kiváló jégkorongozó. (ái)