Néhány szép perc, éremtelenül

Huszonnégyben, az első játékokon négy férfi síelő állt rajthoz, de egyikük sem ért el komoly eredményt. Négy évvel később, St. Moritzban 3 sportágban (jégkorong, korcsolyázás, síelés) 12-en képviselték az országot. A gyorskorcsolyázó Eötvös Zoltán 1500 m-en a 10. lett. A hokiválogatott utolsóként zárt a selejtezőben. Lake Placidban viszont már magyarok is voltak az élmezőnyben, pedig csak négyen indultak. A páros műkorcsolyázásban a Rotter Emília–Szollás László duó a harmadik lett, míg a Orginista Helga–Szalay Sándor kettős negyedikként zárt. Szollásék viszont nem repestek az örömtől, mert egy esztendővel korábban világ- és Európa-bajnoki címet nyertek. Talán nem véletlen, hogy amerikai pár végzett az élen, s a magyarokra ráfogták, hogy gyakorlatukban sok akrobatikus elem volt...

Garmisch-Partenkirchenben 1936-ban 25 versenyző állt rajthoz, de sikert továbbra is csak a műkorcsolyázók arattak: az akkora már négyszeres világbajnok Rotter– Szollás pár ismét bronzérmes lett, a Szekrényessy Piroska–Szekrényessy Attila duó pedig negyedik helyen fejezte be a versenyt.

A II. világháborút követő első játékokat St. Moritzben rendezték (22 sportolót neveztek), s továbbra is a műkorcsolyázók vitték a prímet. Párosban a a Kékessy Andrea–Király Ede duó második helyezést ért el. A korabeli újságok szerint aranyat érdemeltek volna, azonban a pontozók a sokkal esélyesebb belga kettőt látták jobbnak. A legnagyobb meglepetéssel Pajor Kornél gyorskorcsolyázó szolgált, aki 10 000 méteren a negyedik időeredményt érte el.

Oslóba 1952-ben tucatnyi magyar utazott, páros műkorcsolyázásban a Nagy Marianna–Nagy László duó bronzérmet szerzett. Ötvenhatban Cortina d’Ampezzóban csak a Nagy tesvérpár képviselte az országot, ismét remekül korcsolyáztak, s újra harmadikok lettek. Az ezt követő Squaw Valley-i játékokra mindössze hárman utaztak, s valamennyien a vert mezőnyben végeztek. Rekordlétszámú, 28 fős csapat állt rajthoz 1964-ben Innsbruckban, de az eredmények nagyon gyengék voltak. Például a hokiválogatott 19:1-re kikapott a Szovjetuniótól. Kellemes meglepetést csupán Almássy Zsuzsa okozott, tizennégy esztendősen ő volt a legfiatalabb női résztvevő.

Grenoble-ban 10 magyar állt rajthoz, Almássy Zsuzsa hatodik helyével a csapat egyedüli pontszerzőjének bizonyult. A szapporói játékokra egyedül Almássy Zsuzsát jelölték, egy helyet javított korábbi ötkarikás szereplésén, az ötödik helyen végzett. Újra Innsbruck a helyszín, 3 műkorcsolyázó kapott lehetőséget. A Regőczy Krisztina–Sallai András kettős jégtáncban ötödikként zárt. Vajda László betegség miatt visszalépett.

Elcsalták az aranyérmet?

Regőczy Krisztina így emlékszik a huszonkét esztendővel ezelőtti olimpiára: „Még most is vegyes érzések vannak bennem: egyrészt boldogság, másrészt őrült csalódottság. Lord Killanin, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke a versenyek botrányának nevezte a történteket. Sallai Andrissal pályafutásunk legjobb teljesítményét futottuk, s egy bíró döntésén, ebből eredően egy helyezési számon csúszott el az aranyérem. A kűr szinte most is előttem van, kivéve az utolsó húsz másodpercet. A végéből csak annyira emlékszem, hogy meghajoltunk, a közvetlenül előtte történt dolgok kiestek. Nem is nagyon ünnepeltünk, mert én 39 fokos lázzal küszködtem, s akkor még annyira szigorú volt a doppingsztabály, hogy egy C-vitamint se mertem bevenni... (ú)