Nagyon messze volt a csodától a Heister-csapat

BŐD TITANILLA

Heister Zoltán együttese pontszámban ugyan beérte Romániát a vb-selejtezőcsoportban, de mivel a bukaresti találkozón a hazaiak nyertek 32:24-re, jobb gólkülönbségükkel a románok végeztek az élen.

Öt ok, miért maradt le zsinórban már a harmadik világversenyéről a szlovák válogatott.

1. Gyenge helyzetkihasználás

„A ziccereink megvoltak hozzá, hogy ledolgozzuk a nyolcgólos hátrányt. Csak be kellett volna lőnünk őket. A románok nem hibáztak a hatosról, mi viszont számtalan ilyen helyzetet kihagytunk” – mondta a vágsellyei mérkőzés után Heister Zoltán, a szlovákok szövetségi kapitánya, rámutatva a hazai csapat legégetőbb problémájára. „A védekezés még csak elment, de támadásban rengeteget hibáztunk” – értett vele egyet Martin Straňovský is. Ha a kimaradt 9-10 ziccer bemegy, akkor akár csodát is lehetett volna tenni.

2. A vezéregyéniség hiánya

A románok nagyszerűen kezdtek, s ezt a balátlövő Simicunak köszönhették, ő lőtte az első négy góljukat (a szlovákok 5:4-nél vezettek először). Hazai oldalon nem volt ilyen vezéregyéniség. Ďuriš ugyan remek meccset játszott, nyolc gólt szerzett, voltak meglepő húzásai, és ezek sokszor be is jöttek, de az eredményessége ellenére ő sem tudta „cipelni” a csapatot. Rábek a második félidőre lendült bele, hét gólig jutott. A románok ellen azonban szükség lett volna egy olyan játékosra, aki az első perctől tartást ad a csapatnak, ehhez képest a Barcelonában játszó szélső, Martin Straňovský az első húsz percben labdához sem nagyon jutott, később pedig ziccert és hetest is hibázott.

3. Rezignáltság

Heister Zoltán soha nem volt „üvöltözős edző”, de ezúttal teljesen rezignáltnak tűnt a kispadon. Egyetlenegyszer sem kért időt, pedig négy perccel az első félidő vége előtt, 11:9-es hazai vezetésnél ismét a szlovákok támadhattak (úgy, hogy előtte egy ziccer is kimaradt). Ha akkor sikerül ellépni három góllal, talán több esély lett volna, de az elég átgondolatlan akció (ezen segíthetett volna az időkérés) végén Szűcs csak vaktában lőtte el a labdát, a kapus könnyen védett, indítása után pedig 11:10-re módosult az eredmény.

A hazai játékosoktól nem lehet elvitatni az igyekezetet, de nem volt meg bennük az a tűz, ami egy kilencgólos, elsöprő győzelemhez kell.

4. Az ellenfél

Badarság volt azt remélni, hogy az elbizakodott románok túl lezseren állnak hozzá a mérkőzéshez. Bár úgy hírlett, a románok már a Ciprus ellen idegenben megnyert selejtező után a feljutást ünnepelték (pedig akkor még két forduló hátravolt), egyáltalán nem mutattak olyan jeleket, hogy félvállról vennék a vágsellyei meccset. Száz százalékig odatették magukat, a kispadjuk is izzott, az edzőjük folyamatosan utasításokat adott, egy sportvezetőjük pedig a lelátóról szinte önkívületben instruálta a játékosokat. A románok nagyon keményen védekeztek, és ezt hosszú ideig a bírók is tolerálták nekik – az első román kiállításra csak a 15. percben került sor, pedig volt néhány durva megmozdulásuk. A szlovákok sosem tudtak zsinórban kettőnél több gólt lőni, így pedig lehetetlen gólzáporos győzelmet aratni.

5. A korábbi sikertelenségek

„Ezt a selejtezősorozatot Romániában vesztettük el” – vélekedett Martin Straňovský. Bukarestben tizenkét lerohanásgólt kapott a szlovák csapat, Vágsellyén már csak hármat, de ez édeskevés volt az üdvösséghez. A szlovákok most nyögik annak a következményeit, hogy még Peter Dávid vezetésével a 2013-as vb-selejtező playoffjában egy góllal alulmaradtak a fehéroroszokkal szemben, és az idei Eb-re sem jutottak ki – ezért kellett már a vb-selejtező első fázisában bekapcsolódniuk a küzdelmekbe. Hiába sorsolták őket az első kalapból, hiába ítélték előzetesen játszhatónak a csoportot, nem lettek csoportelsők, így sorozatban a harmadik nagy tornáról maradnak le. Amint Straňovský megjegyezte: „Van ebben a gárdában potenciál, de az ellenfelek is hihetetlen mértékben fejlődnek. Már az észtekkel vagy a litvánokkal szemben sem vehetjük biztosra a győzelmet…”